Libabőrös vagyok

Gyerek voltam. Apám mesélt.

Libabőrös. Látom.

A Dunára jártak mindig

Ők fürödni nyáron.

 

A nagyanyám a piacon

Libahájat árult.

Fiainak nevelése

Csak is őrá hárult.

 

Apám úgymond utcagyerek.

Apját nem ismerte.

Hogy hova tűnt, megkérdezni

Soha nem ismerte.

 

A haverok minden reggel

Összegyűltek náluk.

Szabad a terv, hiszen nem volt

Ki figyeljen rájuk.

 

-Ússzunk át egy uszály alatt!-

-Gyerünk! De jó ötlet!-

Kurjongatva a víz felé

Hopp, a négy srác csörtet.

 

Apám ugrott rangidősként

Elsőként Dunába.

Levegője fogytán, érzi.

Jaj, már a csudába!

 

Koppan feje haj testbe.

Kinyitja a szemét.

Pislákol kis fény, Istenem

Fentről fogta kezét.

 

Mesélek a fiaimnak,

Libabőrös vagyok.

El nem tudom felejteni,

Míg én meg nem halok.

 

Wágner Judit
Author: Wágner Judit

Wágner Judit vagyok. 59 éves budapesti lakos. Családi állapotom: 34 éve férjnél, 3 már felnőtt fiú gyermek édesanyja. Közgazdasági egyetemet végeztem, de a szakmámban nagyon rövid ideig dolgoztam. A tradicionális családi modellnél maradva, én a gyermekeim mellett itthon maradtam. Ma már, mivel a fiúk kirepültek, a háztartás maradt, és a hobbi. Az egyik a tenisz, melyet, gyerekkorom óta űzök. A sport életem mindennapos része. Szenior versenyeken, csapatbajnokságon veszek részt. Ami a másik kedvenc időtöltésem, és ami miatt valójában önöknek bemutatkozom, az a versírás. Nagyon érdekesen kezdődött. 5-6 évvel ezelőtt egy családi karácsonyozást rendhagyó módon terveztük megrendezni. Úgy, hogy mindenki adjon valamit elő a többiek előtt. Ez lehetett éneklés, hangszeres előadás, színház, mese olvasás. Mindenki kedve szerint választhatott. Én, mivel nem nagyon szeretek szerepelni, a vers írást választottam. A családról írtam rímbe szedve. Hát innentől kezdve, születésnapokra, más családi eseményekre, ballagásra az én ajándékom mindig egy személyes vers volt. Aztán már nem csak alkalmakra írtam, hanem csak úgy. A természetről, évszakokról, érzéseimről. Elkezdtem böngészni az irodalmi pályázatokat. Neki bátorkodtam beküldeni verseket a megadott témákra. Önökre is így találtam rá. Sorakoznak is a könyvek, melyekben verseim megjelentek önöknek hála. Valahogy rákeveredtem a poet.hu oldalra is, ahol már több ,mint 250 versemet töltöttem...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Az elhagyatott kert

Halkan jár körbe még az emléked a kerítésen belül még emlékeznek rád de viszontlátásodnak a kert már nem örülhet bár nevedet suttogja még a sok

Teljes bejegyzés »

Négy fal között

Már régóta, ki tudja mióta, négy fal között élek, együtt a csenddel, és magánnyal, két hű, megbízható társammal.   E falakon kívül a világ lüktet,

Teljes bejegyzés »

Hétffőn, egyedül a parkban

 Ez a vasárnap is elmúlt.  Már csak egy emlék,  mikor is egy szürke, unott hétfő  köszöntött reánk ismét.    Én meg délelőtt, itt a közeli park  egy

Teljes bejegyzés »

Egy nap újra

Tél volt, és az öreg fák zúgtak, Szarvasok hóbuckákba rúgtak, Nyikorogtak a bokrok jegesen, Fagyos orkán tombolt hevesen! Kezeink sötétkékké merevedtek, Lépteink a sárban fetrengtek.

Teljes bejegyzés »

Figyeljetek emberek

Edit Szabó : Figyeljetek emberek Figyeljetek jó emberek, Pünkösd napja elérkezett. Húsvét után ötven nappal, A Szentlélek velünk marad ! Adjunk hálát az Istennek, adja

Teljes bejegyzés »

Magamba öleltelek

Author: Faragó Maia Faragó Maia vagyok: kreatív író, költő, blogger, diplomás kommunikátor, online tartalomszerkesztő. Pályafutásomat újságíróként, főszerkesztő-helyettesként, korrektorként, kommunikációs és PR- marketing asszisztensként kezdtem. A

Teljes bejegyzés »