Hideg csillagokkal fedett didergő éjszakákat
váltanak fel perzselő sivatagi nappalok.
A szemet vakító fényben örvénylő szél cikázik,
ujjaim közt pereg az idő, s a forró homok.
Egyedül, magas dűnék közt bukdácsoló léptekkel
makacsul egy tiszta vízű kút után kutatok.
Szomjasan ráhajolva látom, vize nincs már, de
mielőtt beleszédültem volna, karon ragadtatok.
Körülöttem vihar tépázta meg a rideg földet,
szemem sarkában a durva szemcsés homok megült,
s peregni készült a könnyem, de a vihar kezetek
láthatatlan intésére szellővé szelídült.
Olykor mögém surranó árnyékok vagytok, máskor meg
erős kontúrok az ezerszínű perzsaszőnyegen.
Ha kérdésemre kérdés is a válasz, veletek a
jövő biztatóbb, a jelen színes és eleven.
Igaz barátok a sivatagom úttalan útján…
Mikor az utat előttem belepte a homok,
s életem ösvényéről eltűntek a virágok,
tétova lépteim láttán útjelzőkként kinyíltatok.
Author: Képíró Angéla
Mátészalkán születtem 1978-ban, általános iskolai és gimnáziumi tanulmányaimat szülővárosomban végeztem. A Debreceni Egyetemen szereztem jogi diplomát. Szüleim szerettették meg velem az irodalmat és a zenét. Az írás régóta fontos része az életemnek, így nagy öröm számomra, hogy az Irodalmi Rádiónál publikálásra is kaptam már lehetőséget.
