Ne bántsatok soha többé,
Itt hagyom már, maga mögé,
Temetem a fájdalmat.
Kimegyek a temetőbe,
Leülök egy hüs sírkőre,
Elsirom ott bánatomat.
A világ mondjon amit akar,
Lábam alatt szúrós avar,
Hagyjatok most magamra.
Ti sem vagytok nálam jobbak.
Ne vegyetek hát szátokra.
Bár mondjon mindenki, mit akar.
Ne bántsatok soha többé.
Eljöttem a sírok közé.
Talán az egyik meghallgat.
Elsuttogom bánatomat.
Vigye a szél távolabbra,
Ne nyoma így szegény vállam.
Kijöttem a temetőbe.
Lerogyok a hideg földre.
Mind itt van, kiket szerettem.
Ne bántsatok soha többé.
Hadd menjek a holtak közé.
Minden porcikám akarja.
Itt az idő elbúcsúzni.
Mért kéne az időt húzni.
Ha a szívem úgy akarja.
Ne bántsatok soha többé,
Itt hagyom már, magam mögé,
Temetem a fájdalmamat.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
Egy válasz
„Ne bántsátok soha többé,
Itt hagyom már, magam mögé,
Temetem a fájdalmamat.”
Egyetértéssel: Rita