Anyám dalolt

Anyám dalolt

 

Anyám dalolt a tavaszi szeleknek,

Sűrű bokor alján bujdosó fénynek,

Dalolt a kút fölött ingó vödörnek,

A kezét markoló kérges tenyérnek.

 

Anyám dalolt a mezők virágának,

A kútkáva mellé nőtt ibolyának,

Az égre felfeszített szivárványnak,

Az ezüstzöld húsvéti barkaágnak.

 

Anyám dalolt a pünkösdirózsának,

Fészekben megbúvó riadt madárnak,

Udvarok sarát tipró lábnyomoknak,

Házba toppanó muszka katonának.

 

Dalolt békének, dalolt háborúnak,

A légópince dohos homályának,

A tetőt perzselő aknaszilánknak,

Fogságból hazatért félholt apjának.

 

Dalolt nekem, és dalolt önmagának.

Dalolt az apámat ellopó gyárnak,

Kötélen száradó tiszta ruháknak,

Hű társául szegődött magányának.

 

 

Anyám dalolt az őszülő hajának,

Illatos úrinők frizurájának,

Apám olajos munkásnadrágjának,

Dalolt a tükörben minden új ráncnak.

 

Anyám dalolt a cérnának s a tűnek,

Dalolt a szívében tanyát vert űrnek,

Dalolt kapának és dalolt fedőnek,

Csöndben bólintott a múló időnek.

 

Dalolt a torkán surranó szikének –

S két keskeny ajkáról eltűnt az ének.

És azután fütyült. Fütyült mindennek.

Szeles kéményből lecsapódó füstnek,

 

Fütyült a kályhából hulló parázsnak,

Mellétett kagylónak, törött pohárnak,

Éjre nyitva feledett ólajtóknak,

Fütyült az elméjét befonó póknak.

 

Álmában újra dalolt a tavasznak.

Hajnali vetésben legelő vadnak.

Dalolt a rosszaknak. Dalolt a jóknak.

Fűben a gyomnak, a süket világnak.

 

 

Teneked is dalolt. Tudom, hogy hallottad.

Mondom neked : ő volt. Az én anyám volt az.

Gál Mária
Author: Gál Mária

Most elmondom, ki vagyok. Az első nap : Sem utódja, sem boldog őse, sem rokona, sem ismerőse nem voltam senkinek, nem voltam senkinek. A második nap: Születtem. A harmadik nap: Elvegyültem. A negyedik nap: Kiváltam. Az ötödik nap: A Hortobágy poétája voltam. A tragédia. Hasadt kárpit mögé parancsolt névtelen faragó. Kárhozott, kacagott, aggastyán-hítta halott szám. 72. Eltemettem mélyen a nótát. Sikáltam hajót, rántottam az ampát. Ostoba urak közt játszottam a bambát. A hatodik nap: Kacagó szél suhant el fölöttem. De hirtelen váratlan Átölelt az Isten. A világ lettem. Minden, ami volt, van. Üres sír. Szent Dalnok. Tolvaj allúzionista. Őrző. Újraalkotó. Földre szórt gyöngyszemek nyitója. Rónák fölött úszó, szabad, tiszta harangszó. Vad kertjét elhagyó orosz lány. Levelet olvasó Tatjána. Ősz bárd. A legbátrabb. Így formálódtam egykor. Ez mind én vagyok ma. A hetedik nap - az Ünnep: Te én leszel, S én Te leszek. Így leszünk Mi - a világ újra meg újra. Több nem leszek. Minden más titok. Nem könyörgök. Irgalmazzatok.

0
Megosztás
Megosztás

2 Responses

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Versek
Farkas Etelka

Ki dönti el?

Ki dönti el, hol a határ? Meddig jó nekem, és honnantól fáj? Illik lennem feketében, mert nem erkölcsös fehérben? Beszélhetek vagy hallgassak? Mennyit szabad önmagamból

Teljes bejegyzés »

Szeretem a szépséged

Edit Szabó : Szeretem a szépségedet ” Pacsirta szót hallok megint .” Sohasem feledhetem itt, természetben kóboroltam, domboldalon, hegyen voltam. A távoli messzeségben a dala

Teljes bejegyzés »

Mézcseppek.

Mézcseppek. Egy egyszerű, boldog kis élet, csend, mire vágyunk, Szerelem fűti a testet, elveszi hallásunk, látásunk. Tüzes láva kavarog, forrón indul meg a szív mélyéből,

Teljes bejegyzés »

Mézcseppek.

Mézcseppek. Ajkad nedves, szélein mèzcseppek. Istenem vezess,hogy el ne tévedjek. Egy egyszerű, boldog kis élet, csend, mire vágyunk, Szerelem fűti a testet, elveszi hallásunk, látásunk.

Teljes bejegyzés »

Gyönyörű Velence

    Gyönyörű Velence     Egy ringó fekete gondolában megállt az idő.   Egy fehér gondola Velencében,  csodás álomkép.   Szép, kedves Velence, a

Teljes bejegyzés »
Prózák
Farkas Etelka

Az élet sava, borsa

Hagyaték utáni lakáskiürítés, nem a kedvencem. Érzelmi és technikai problémáim vannak vele. Kis halogatás után összeszedtem magam, információkat gyűjtöttem, és megegyeztem egy vállalkozóval. Szerencsém van,

Teljes bejegyzés »