Anyám dalolt

Anyám dalolt

 

Anyám dalolt a tavaszi szeleknek,

Sűrű bokor alján bujdosó fénynek,

Dalolt a kút fölött ingó vödörnek,

A kezét markoló kérges tenyérnek.

 

Anyám dalolt a mezők virágának,

A kútkáva mellé nőtt ibolyának,

Az égre felfeszített szivárványnak,

Az ezüstzöld húsvéti barkaágnak.

 

Anyám dalolt a pünkösdirózsának,

Fészekben megbúvó riadt madárnak,

Udvarok sarát tipró lábnyomoknak,

Házba toppanó muszka katonának.

 

Dalolt békének, dalolt háborúnak,

A légópince dohos homályának,

A tetőt perzselő aknaszilánknak,

Fogságból hazatért félholt apjának.

 

Dalolt nekem, és dalolt önmagának.

Dalolt az apámat ellopó gyárnak,

Kötélen száradó tiszta ruháknak,

Hű társául szegődött magányának.

 

 

Anyám dalolt az őszülő hajának,

Illatos úrinők frizurájának,

Apám olajos munkásnadrágjának,

Dalolt a tükörben minden új ráncnak.

 

Anyám dalolt a cérnának s a tűnek,

Dalolt a szívében tanyát vert űrnek,

Dalolt kapának és dalolt fedőnek,

Csöndben bólintott a múló időnek.

 

Dalolt a torkán surranó szikének –

S két keskeny ajkáról eltűnt az ének.

És azután fütyült. Fütyült mindennek.

Szeles kéményből lecsapódó füstnek,

 

Fütyült a kályhából hulló parázsnak,

Mellétett kagylónak, törött pohárnak,

Éjre nyitva feledett ólajtóknak,

Fütyült az elméjét befonó póknak.

 

Álmában újra dalolt a tavasznak.

Hajnali vetésben legelő vadnak.

Dalolt a rosszaknak. Dalolt a jóknak.

Fűben a gyomnak, a süket világnak.

 

 

Teneked is dalolt. Tudom, hogy hallottad.

Mondom neked : ő volt. Az én anyám volt az.

Gál Mária
Author: Gál Mária

Most elmondom, ki vagyok. Az első nap : Sem utódja, sem boldog őse, sem rokona, sem ismerőse nem voltam senkinek, nem voltam senkinek. A második nap: Születtem. A harmadik nap: Elvegyültem. A negyedik nap: Kiváltam. Az ötödik nap: A Hortobágy poétája voltam. A tragédia. Hasadt kárpit mögé parancsolt névtelen faragó. Kárhozott, kacagott, aggastyán-hítta halott szám. 72. Eltemettem mélyen a nótát. Sikáltam hajót, rántottam az ampát. Ostoba urak közt játszottam a bambát. A hatodik nap: Kacagó szél suhant el fölöttem. De hirtelen váratlan Átölelt az Isten. A világ lettem. Minden, ami volt, van. Üres sír. Szent Dalnok. Tolvaj allúzionista. Őrző. Újraalkotó. Földre szórt gyöngyszemek nyitója. Rónák fölött úszó, szabad, tiszta harangszó. Vad kertjét elhagyó orosz lány. Levelet olvasó Tatjána. Ősz bárd. A legbátrabb. Így formálódtam egykor. Ez mind én vagyok ma. A hetedik nap - az Ünnep: Te én leszel, S én Te leszek. Így leszünk Mi - a világ újra meg újra. Több nem leszek. Minden más titok. Nem könyörgök. Irgalmazzatok.

0
Megosztás
Megosztás

2 Responses

Hozzászólás a(z) Tóth Lászlóné Rita bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Sportág

Sportág   Csupán néhány dolog van a világon, Miből nem lehet sportot űzni; Van, aki tud, másokon nevetni, Vagy győzelmet aratni.   Nem adnak át

Teljes bejegyzés »

Vágyom egy társra

Manapság szomorúan telnek napjaim,   szomorúan, magányosan élek.  Egy idő óta, szívem keserűség mardossa.    Eddig egyedül éltem egymagamban,  de ebből elég volt, meguntam,  valaki hiányzik mellőlem.  Vágyom, hogy valaki mellettem,  velem

Teljes bejegyzés »

Mindenkinek jár

A sátán kutyája a sarokban gubbasztott. Semmihez sem volt kedve. A steaket már rég megette (angolosan, természetesen), a tálnyi friss forrásvíz még a lábai előtt

Teljes bejegyzés »

Sisakvirág

Az ország leghíresebb nyomozója halálos beteg. Legalábbis ezt olvastam a hírekben. Gondoltam eljött az én időm, most vagy soha (szó szerint), interjút kérek tőle. Két

Teljes bejegyzés »

Én, a szúnyog

Éjszaka volt mikor megláttam a napvilágot. 103 testvéremmel együtt egy kék kerti hordó volt a bölcsőnk, benne kellemesen állott esővíz. Anyámat nem ismertem, apám létezését

Teljes bejegyzés »

Lunam ruinam

Kivételes családba születtem. 2257-et írunk, május van, de mintha a régi mondák szerinti január lenne. Megbolondult a világ, a globális felmelegedés átcsapott jégkorszakká, de ez

Teljes bejegyzés »