Falusi vámpírsztori I. 

Guglinsekeresd csendes kis településén élt Benedek, egy vámpír, akinek az élete finoman szólva sem volt egyszerű. Ellentétben fajtársai régi legendáival, ő nem a napfénytől rettegett – épp ellenkezőleg. A sötétség volt az igazi ellensége. Ha leszállt az éj, és árnyék borította be a tájat, Benedek teste a földdel vált volna egyenlővé. Így hát ő volt az egyetlen vámpír, aki kénytelen volt nappal élni.

Persze ez sem ment egyszerűen. Képzeld csak el, hogy egy majdnem 200 éves vámpír próbál beilleszkedni a modern magyar valóságba, miközben fogalma sincs az online bankolásról, és minden egyes áramszünet potenciális életveszélyt jelent számára!

A legrosszabb mégis a paradicsom volt. Míg más vámpírok köztudottan a fokhagymától undorodnak, Benedek számára a legkisebb csepp paradicsomlé is olyan volt, mintha savba mártották volna. Sajnos Guglinsekeresd lakói előszeretettel főztek mindenbe egy jó adag paradicsomot, így a helyi piacot például messzire elkerülte.

Lilla, a falusi kisbolt tulajdonosának lánya, egy nap felfigyelt Benedek furcsaságaira. A fiú nemcsak hogy sosem ment ki éjszaka, de gyanúsan gyorsan elrohant, amikor egy idős néni véletlenül kilöttyintette a paradicsomlevét a bolt előtt. Lilla nyomozni kezdett, és hamarosan összeállt benne a kép: Benedek valószínűleg egy vámpír, de teljesen másképp, mint a legendákban.

Egyik délután, mikor Benedek épp egy padon üldögélt a parkban, Lilla váratlanul leült mellé, és egy hatalmas, napérlelte paradicsomot helyezett elé. – Fogadjunk, hogy nem mered megfogni – mondta egy kaján mosollyal.

Benedek egy pillanatig rezzenéstelen arccal bámulta a paradicsomot, majd gyorsan felpattant. – Lilla, az életeddel játszol! – sziszegte, megvillantva csillogó, hegyes szemfogait.

– Ugyan már, Beni, ez csak egy paradicsom! – forgatta a szemét a lány, ügyet sem vetve a leglátványosabb bizonyítékra, hogy a fiú fogsora cseppet sem átlagos, de még csak emberinek sem nevezhető. – Ha tényleg az vagy, amit gondolok, akkor most illene sikítva elrohannod.

Benedek szeme összeszűkült, lába legyökerezett. Tudta, hogy menekülnie kellene, de nem akart lebukni. Ehelyett elővette a telefonját és sietve úgy tett, mintha sürgős hívása lenne.

– Bocsi Lilla most mennem kell, majd beszélünk! – hadarta, majd sarkon fordult és eltűnt az első napfényes kis utcában.

Lilla elmosolyodott. Tudta, hogy most kezdődik csak az igazi móka.

Aznap estefelé, amikor Benedek biztos volt benne, hogy senki sem látja, kiosont a falu szélére. Egy elhagyatott tanya közelében, ahol a szürkületben még épp elég világosság volt a túléléséhez, előhúzott egy kis üvegcsét a kabátzsebéből. A benne lévő folyadék zavaros, zöldes árnyalatú volt. Benedek mohón kortyolt belőle, majd elégedetten felsóhajtott.

A titka? Vámpír létére nem emberi vérre szomjazott, hanem kovászos uborka levére.

2025.02.19. – B.R.M.

 

(A novellát a ChatGPT és a Microsoft Designer mesterséges intelligencia illusztrálta😂)

(A szereplők teljesen fiktívek, bármilyen egyezés a valósággal csupán a véletlen műve)

Busa Regina Mária
Author: Busa Regina Mária

Az írás gyerekkorom óta az életem része. Szerzőként és kommunikáció szakos hallgatóként a kreatív írás és a médiavilág határterületei foglalkoztatnak. Verseim több, az Irodalmi Rádió által megjelentetett antológiában is olvashatók. 2022-ben „A jelen verse” című írásom megjelent a Marsbook Kiadó gondozásában kiadott Létvágytalanság című antológiában. 2026 februárjában látott napvilágot első önálló verseskötetem, Szerelemszilánkok címmel. Jelenleg kommunikáció és médiatudomány szakon tanulok az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem hallgatójaként. A digitális kommunikáció és a tartalomkészítés világa közel áll hozzám, szerzői közösségi oldalaimat is magam menedzselem, ahol írásaimmal folyamatosan építem az olvasói közösséget. A Szerelemszilánkok című kötet megrendelhető itt: https://webshop.marsbook.hu/Szerelemszilankok

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Megjelent!

A napokban megkaptam a kiadótól (Novum Publishing) a „Félálom blues” című verseskötetem szerzői példányait. A hozzám közel állók a következő napokban-hetekben megkapják dedikált tiszteletpéldányaikat. A

Teljes bejegyzés »

Örök

Tűz rám a koradéli nap, fényébe merülök. Perzsel, szinte éget, mégis, jó, ahogy itt ülök.   Nem mozdulnak a levelek. Lelkedbe révedek.   Megáll az

Teljes bejegyzés »

Ott voltam

Ott voltam a zöld leveleken, zizzenő fűben, havas hegyen, hullámfodrokon, tengereken, sziklaszirtek letöredezett sötétlő repedéseiben, őzek szelíd barna szemében, hajfürtön játszadozó szélben, éjszaka hömpölygő medrében,

Teljes bejegyzés »

Nem zuhanok

Vonjatok fénybe, reményt égő hajnalok, magamban lelkemig ható tőrt forgatok. Elborít a folyam, a sodró tengerár, s nem tudhatom, hogy rám a túlparton mi vár.

Teljes bejegyzés »

Nekem te

Te vagy nekem a mező, és te vagy a rét. Tenger kékje vagy nekem, mit ölel az ég. Hegycsúcs vagy, amit kezem Soha el nem

Teljes bejegyzés »

Múlik

Hogy múlik az idő, csupa töredék, sejtekből, sodródva kopik el a lét.   Lüktető lomb alatt öreg fák csendje, cérnaszál hangok bujkálnak el benne.  

Teljes bejegyzés »