Szívek a fán

Szívek az ágon

„a Semmi ágán” (Idegen ötletből)

Az éjszakai égbolton terpeszkedik

egy hatalmas, kiszáradt fa. Azon pedig

halott költők szívei ülnek

az ágakon, nem menekülnek.

Mozdulatlanok, nem tudnak elmenni,

s láthatatlanok, nem látja őket senki.

Csak a gyermekek. Mert ők mindent látnak,

ami titka van a világnak.

De a felnőttek nem hisznek nekik.

Ám az öreg költők néha érzékelik.

Olyankor tudják, hogy várják őket

ott, hová ha bejutnak már nem kívánnak nőket.

S azok sem őket.

A nappali utcán egyforma hajjal

középkorú nők sok titkolt bajjal

járnak. Férfiaknak már nem tetszenek,

de ők akarják, hogy olyanok legyenek.

Fodrász kreálta hajzat célja más.

Elrejti a hajritkulás(t).

vagyis a cél csupán az esztétika,

mint beteg útja végén a patika.

Ily hölgynek a költők már nem jutnak eszébe.

A lelkesültségnek vége.

S az ágon halkan felsóhajt egy szív: „Miért Uram? Mi végre?”

2023. július 31.

Marosvásárhely

T. Igor Csaba
Author: T. Igor Csaba

1946-ban születtem, Marosvásárhelyen. Azonban a család nem sokkal azután Nagyváradra költözött, mivel apám ott kapott munkahelyet. De vissza-visszatértem Marosvásárhelyre, például az egyetem elvégzése céljából. Utána negyvenkét évig mint orvos tevékenykedtem. Bár az írást nagyjából negyven évig szüneteltettem, a végén annyi élmény és a betegek által elmesélt történet gyűlt össze, hogy bűn lett volna legalább az érdekesebbeket meg nem írni. Választottam (készítettem) a nevemből egy anagrammát (az ékezetek lehagyásával) és mivel a kétféle foglalkozást nem akartam összekeverni, azóta is T. Igor Csaba néven írok. Pedig azóta különböző és főleg nem tőlem függő okok miatt a nyugdíjaztatást választottam a kollégák mérsékelt örömére és a páciensek bizonyos ideig tartó bánatára. Azóta jól megszoktam az írói nevemet. És megint a szülővárosomban élek.

0
Megosztás
Megosztás

2 Responses

  1. „Mozdulatlanok, nem tudnak elmenni,
    s láthatatlanok, nem látja őket senki.”

    Az öreg hölgyek nem kellenek már senkinek, pedig ők is érző emberek és hogy adnak magukra, azt jól teszik.

    Szeretettel: Rita

    1. A baj az, hogy valóban egyformán teszik. Ez egész véletlen megfigyelésem volt. Alig hittem a szememnek.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Versek
Halászné Magyar Márta

    Halászné Magyar Márta Zene és tánc Szabálytalan szonettek szóvirággal 6. rész   Karaktercipőm már több helyen lyukas, forrón ropom a táncot, nem hidegen,

Teljes bejegyzés »

ISTEN A KÖKI-N

Isten nyolcvanhat karácsonyán fenyőt árult a KÖKI-n. December huszonnegyedikén reggel a Nyugatinál szállt fel a metróra. Jegyet nem vett, nem azért, mintha nem lett volna

Teljes bejegyzés »

Nélia

Nélia Volt egyszer egy lány, aki már gyermekkorában is úgy érezte, hogy a világ mögött van egy másik világ. Nem látta, csak sejtette. Ott lakott

Teljes bejegyzés »

Egy hang

  Egyetlen hang, kérlek, csak ennyit adj meg nékem uram. Ennyit csak s ígérem, emberré kovácsolom magam. Mert ma már itt e vad, olykor kietlen

Teljes bejegyzés »

Amorhoz

  Talán kísérleted végzel, vagy csak játékot űzől velem? Angyalként álcázva magad, hirtelen lépsz életembe. Olyan vagy, mintha maga Pandora szállt volna le a földre,

Teljes bejegyzés »

Hazug szavak nélkül

Új kapukat társz fel és köszöntesz nékem új hajnalokat, De lelakatolod őket és messze dobod a kulcsokat. Azt mondod csillagként ragyogok néked a sötét éjszakán,

Teljes bejegyzés »