Csókokkal foglak reggel ébreszteni,
csókommal fogsz este ágyadba térni.
Ha lázas leszel, csókom fog majd gyógyítani,
Csókom kapod, ha tőlem elmész,
és csókom vár, ha hozzám visszatérsz.
Ha szomorú leszel
Csókom fog majd nevettetni,
míg más napokon
csókom fog majd zokogtatni.
Könnyeid úgy fognak záporozni
mint sok csillag szokott augusztusban hullani.
Author: Izsó Antal
Mondhatnád túl késő. Meglehet, felelném, de talán mégsem késtem le mindenről. Igaz nem tartozom azon szerencsések közé, akiket a múzsa már ifjúkorban megérintett. Maradt tán mégis egy reménysugár számomra is. Életem folytonos keresésből állt eddig, de keveset találtam. Az út végén, nyugdíjasként a pihenés várna rám, ehelyett most próbálom lázas igyekezettel behozni mindazt, amit elmulasztottam. Egy belső erő írásra késztet. Sötét szobámban ülve, magányosan töltött csöndes éjszakai órák alatt, olvasólámpám sugara fényében újabb és újabb történetek születnek… Izsó Antal.



Egy válasz
„csókom fog majd zokogtatni.
Könnyeid úgy fognak záporozni”
Miért?
Szeretettel: Rita