Veled
Az elfáradt kezem a kezedbe téve,
Ujjaimmal az ujjaidat átfonom.
A szívünk felcsendülő szolid üteme
Egyként megszólalva, gyönyörű oltalom.
Nézem a bőrünk mélyen gyűrött ráncait,
Melyek őrzik az évtizedek nyomait.
Magukban hordják az emlékek ezreit,
Az élet megélt nyűgét és örömeit.
Őszintén vallanak csodákról, bánatról,
Bölcs döntésekről és végzetes hibákról.
A tenyerünk, mint az öreg tölgyfa kérge:
Érdes, de csodás érzés az érintése.
Kezed a kezemben végtelen oltalom,
Mely védelmet adva kísér az utamon.
Köszönöm a sorsnak azt a pillanatot,
Amikor hű társamként téged átadott.
Author: Czirják Tiborné Móra Gyöngyi
Üdvözöllek. Czirják Tiborné Móra Gyöngyi vagyok. 1962. január 1-én születtem Makón, a hagyma városában. Első gyerekként érkeztem egy földműves családba. Az iskolai tanulmányaimat a helyi Bajza József Általános Iskola, majd a József Attila Gimnázium tanítványaként végeztem. Már az első osztály megkezdése előtt lenyűgözött a betűk, a tollak, ceruzák varázslatos világa. Elvarázsolt a csomagolópapír, a könyvek semmi máshoz nem hasonlítható illata. Magukkal ragadtak a mesék, a szépirodalom csodái. Tiszteletet váltott ki belőlem a mód, ahogyan a költők, írók a szavakkal megfestették, életre keltették a legmélyebb érzéseiket. A szívem szerint újságíró szerettem volna lenni, de mégsem jelentkeztem egyetlen főiskolára sem. Akkor még nem volt elég erős a célorientáltságom, s a kapott külső támogatás is hiányzott. Az érettségi után rövid időn belül férjhez mentem, majd ugyanilyen gyorsan érkeztek a gyerekek, szám szerint három fiú. Ezzel együtt előtérbe került a megélhetés és a napi gondok megoldására való törekvés, a nehézségek, az örömök megélése és háttérbe szorult mindaz, ami a belső hang által meg akart szólalni. Sok év, évtized után végre megszólaltak a mélyben szunnyadó szavak, s életre keltek a verseim. A mottóm: Amikor ráébredsz, hogy milyen értékes ember, lélek vagy és érzed, tenned kell valamit önmagadért, a szűkebb és tágabb világodért, nem az a...
2 Responses
„Kezed a kezemben végtelen oltalom,
Mely védelmet adva kísér az utamon.
Köszönöm a sorsnak azt a pillanatot,
Amikor hű társamként téged átadott.”
Csodálatos érzés lehet, sajnos az én életemből ez kimaradt.
Szeretettel: Rita
Kedved Rita! Hiszem,hogy a sors más úton, más érzések útján, pótolta azt, ami ezen a területen elmaradt. Szívből kívánok örömteli mindennapokat.