A háziasszony
Nem birok én ma magammal,
Takarítok sebbel-lobbal.
Az ablakon ki nem látok,
Függönyt földre ledobálok.
Kalimpálok az ecettel,
Légypiszokkal harcolni kell.
Csutakolom, fényesítem,
A fény útját felderítem.
Jaj, de csuda kedvem van ma!
Nem haragszom a porrongyra!
Zene szól, hát táncra kelek,
Seprűnyéllel tangót lejtek.
Elűzöm a porcicákat,
Találtam majdnem százat.
A bútort fényesítem,
Meglátom a tükörképem.
Elkergetem a kis lakóm,
A szemtelen apró pókom.
A szőnyeget kiporolom,
A morzsákat porszívózom.
Hol rejtőzöl huncut vödör?
Mozaikot lábnyom gyötör!
Gyerünk gyorsan, dologra fel,
A folyosót felmosni kell!
Hej, te szél, csúf mókamester!
Ajtómon rút por csík hever!
Befújtad, hogy megtréfáljál,
Kezem közé munkát adjál!
Nem haragszom, van még vizem,
Lemosom hát gyors íziben!
Egyik kezem ronggyal trükköz,
A másik meg ebédet főz.
Dél van, mindjárt üt az óra!
Családomnak jól megy dolga!
Minden gyerek szépen alszik,
A párom meg jót horgászik.
Még egy óra, tálalhatok,
Szennyest addig gépbe rakok.
Lesz még egy kis mosogatás,
Majd egy picinyke vasalás.
Nem állhatok! Mit kell tennem?
Jaj! Vacsorát készítenem.
Mindjárt ébred már a banda,
Korogni fog éhes gyomra!
Este van már, alkonyodik,
A kedvem is lankadozik.
Elismerést kapok végre?
Lehetek a ház tündére?
Author: Czirják Tiborné Móra Gyöngyi
Üdvözöllek. Czirják Tiborné Móra Gyöngyi vagyok. 1962. január 1-én születtem Makón, a hagyma városában. Első gyerekként érkeztem egy földműves családba. Az iskolai tanulmányaimat a helyi Bajza József Általános Iskola, majd a József Attila Gimnázium tanítványaként végeztem. Már az első osztály megkezdése előtt lenyűgözött a betűk, a tollak, ceruzák varázslatos világa. Elvarázsolt a csomagolópapír, a könyvek semmi máshoz nem hasonlítható illata. Magukkal ragadtak a mesék, a szépirodalom csodái. Tiszteletet váltott ki belőlem a mód, ahogyan a költők, írók a szavakkal megfestették, életre keltették a legmélyebb érzéseiket. A szívem szerint újságíró szerettem volna lenni, de mégsem jelentkeztem egyetlen főiskolára sem. Akkor még nem volt elég erős a célorientáltságom, s a kapott külső támogatás is hiányzott. Az érettségi után rövid időn belül férjhez mentem, majd ugyanilyen gyorsan érkeztek a gyerekek, szám szerint három fiú. Ezzel együtt előtérbe került a megélhetés és a napi gondok megoldására való törekvés, a nehézségek, az örömök megélése és háttérbe szorult mindaz, ami a belső hang által meg akart szólalni. Sok év, évtized után végre megszólaltak a mélyben szunnyadó szavak, s életre keltek a verseim. A mottóm: Amikor ráébredsz, hogy milyen értékes ember, lélek vagy és érzed, tenned kell valamit önmagadért, a szűkebb és tágabb világodért, nem az a...
