Kitették a „Megtelt” táblát… Merre indulsz, ha nincs hová továbbállni? Kiszáradt föld, kiapadt folyók. Maradt bármi? Nincs B opció. Másik bolygó, ahol élhetünk. Esőre
Edit Szabó : Ha Isten velünk van Isten neve velünk marad, hitében élhet a magyar ! Keresztényi gyülekezet templomodban keresztet vet . Jézus Krisztus fenn
Vakremény pihen a csillagos égen, Túl messze szállt az álom nékem. Karomba zártam szemeid menedékét, S a lelkemben hordom mosolyod emlékét. Könnyeimet csípősre fújta már
Oly drága a múló idő, oly gyorsan telik, Arra kell járnom, amerre az időt lassabban vetik. A rohanás elrabolja a pillanat varázsát, S elhozza a
A műanyag széket odahúzta az üvegfal elé, leült, és csendben figyelte az EKG rajzolta vonalat a monitoron. A lány finom vonásait csövek és ragtapasz takarta,
Ne tévesszen meg a csendes, kimért jellem, Ez csak egy tudatosan használt, szép jelmez. Sajnos jelmezt viselek, mert ez védelmez, Nem engedi a lelkemet
Megérintettél egy fátyolos őszi napon, Mikor szomorúan ültem egy megkopott padon. Nem a kezeddel tetted, csak a szemed látott, S távolról az idő velünk bolondot
Magányos órák börtönében elönt a félelem, Az idő hozzám oly kegyetlen és végtelen. Reményt vetnek rám az ígéretes csillagok, S néha sírnak velem együtt az
Égi lépteid nyomában járok, Hisz éltetnek téged az égi álmok. Szabadságod lángol bennem, Itt ragyog minden egyes versben. Rímekre írom a madár szárnyalását, Átadom
Álmaimnak hűlt helye már, Túl nagy ígéretet tett nyár. Elvesztettem egy álmot, hagytam elhalni, Most tőled próbálom a boldogságot elkapni. Számomra megállt az idő, de
Szabadságra és boldog jelekre vágynék, De te most úgy ölelsz, mint egy fojtogató árnyék. Tátongó űr emészti fel most érzelmeim, Sírnak a meg nem történt
Életemben vannak napfogyatkozások, Jobb és rosszabb utak, próbálkozások. Mikor nem tudsz tovább élni, ahogy eddig, Gályázni, mosolyogni reggeltől estig. A hold lassan ráhúzza
elválni… lélekben testtől földként az égtől kiválni… madárként rajból csendként a zajból
Ami előre vitte a világot… Nem is olyan régen, a nyolcvanas évek és kilencvenes évek elejében, Más volt minden, ott nem a ki-vagyiság vagy a
Nem tudom mi történt velem. Immár vén fejjel már hetek óta egyre csak makacsul magamban ugyanazt a kérdést kérdezem: Élni még tovább érdemes? Nem tudom, Nem
Edit Szabó : Egy család vagyunk Egymás után haladunk, vajon merre visz az út? Városokban, falvakban jár a lábunk úgy lassan. Lépéseknek van célja ?
Magyar fohász A Kárpátok bércein egy morajló ősi szél, ezeréves felhők között a múltunkról mesél. Akarjuk a szebb jövőt, mert mi egymásban hiszünk, ha
Sokak számára hatalmas terhek vagyunk, Pedig magunk után nagy értéket hagyunk. Senki sincs, aki talál ránk elég időt, Nem értem, miért , Te ismered
