Vajon én is művész vagyok?
Vajon én is művész vagyok? Vagyok olyan, mint a nagyok? Vagy csak firkálgatok neked? Te meg csak olykor kedveled? Mitől lesz művész valaki?
Kollár Nélia
2026.10.12.
Nincs hozzászólás
Vajon én is művész vagyok? Vagyok olyan, mint a nagyok? Vagy csak firkálgatok neked? Te meg csak olykor kedveled? Mitől lesz művész valaki?
Lia valaha hitt abban, hogy a szeretet minden falat ledönt. Amikor Tamás felesége lett, még nem sejtette, hogy a férfi ölelése néha menedék
Karácsonyfa alatt Itt ülök a fa alatt, S Te nem vagy itt velem; Bánatom karol át, Mert nem fogod kezem. Nevetni szeretnék veled,
Álomiránytű – Felhőpamacsok és méz. Hófehér fellegfoszlányokon álmodni veled, egy pillantásban elmerülni, elveszni, miközben nevem súgod kedvesen. Nevetve bújni, s játékos felhőpamacsokon kacagva hemperegni, ajkaidról
Edit Szabó : Ha lehetne… Az idő egyre eljár felettünk, a virágok nyílnak, írott betűk gurulnak papíron, egyre újak, kifejezni szeretetet tudnak. Szeretetet minden iránt,
Várakozás triádája Szeretek várakozni, annak ellenére, hogy ez szembe megy velem, annak ellenére is kedvelem, hogy az idő van ellenem, folyamatosan változok, s félek ha
Villanydróton gyülekezik a fecsegő fecskehad, Holnap tán elrepül mind, dél fele halad. Hűvösek már a reggelek, fázósak az éjszakák, De áldott napsütésben töltjük még
Rózsa Iván: Szer Csak egyszer élünk és halunk, vagy legalábbis végtelenszer? Ha nem vagy szelíd, légy inkább gonosz, a legrosszabb a langyos középszer! Más szenvedése
Rózsa Iván: Mégis… (öt haiku) élünk, elmúlunk, sokat szenvedünk végül – mégis remélünk kövekhez hullt mag, mégis nőtt itt is virág – élet csodája ezerszer
Rózsa Iván: Vonatról őzikék Régi-új szokás szerint fél órát késett vonatunk; Közben idő gyorsan telt, ablakon ki-kibámultunk. Te balra pillantottál, s láttál őzikét, magányosat; Én
Fák között Még zöld a völgy, de a szín kicsit fakó, Az ágakon még ott ring a levél, Fák közé a fáradt fény ragyog, S
Lehet szép is az életem elismerem, Lila szőlőfürtön akadt tekintetem. Csodáltam a kerekded lila bugyrait, Szél lengette, mint gitár a húrjait. Csodás látvány,
Palatin Krisztina Magyar Miatyánk „Minden magyar szerte e világban, Térdre hulljon hálaadó imában!” Wass Albert András a kiállítás harmadnapján érkezett a Galériába. Nyugodt őszi délután