-
Arcson Rafael
Írások
A kő – 1976. december 11.
Nemrég egy követ találtam… Valamit éreztem akkor, s nem tudtam, hogy mit is… Szép kő volt… Rózsaszínű, mint egykor a világ volt, olyan szép…...
Csalódás (Zombor, 1976. december 8.)
Szép reményem tört dirib-darabra… Oly szép álom! S mily szép, olyan balga! Azt reméltem… De minek beszéljek? Mindég így volt – keserű az élet!…...
Vándorlás – 1976. július 27.
Vándorlunk az élet országútján, porosan, tisztán, szomorúan s boldogan… Vándorlunk ezen az úton, mely egyszer poros, másszor sáros, lucskos s napsütötte. Vándorlunk az élet útján...
A vers – érzelem (1976. december 11.)
Van, hogy hónapokig nem írok egy verset se már, s van, hogy ugyanúgy, egy nap alatt öt-hat is napvilágot lát… Nem tudom megmagyarázni, nem...
Ez is a nyáron volt (1976. október 26.)
Nyár. Meleg augusztusi nap. Otthon ülök és izzadok. Nem tudom, mit csináljak. Ottó nincs sehol, az utcán a „boysok” közül nincs senki. Egészen unalmas nyári...
Ibolya (1976. szeptember 25.)
Kis kék virág a mezőkön, Kis kék virág az aszfaltdzsungel közepén, cserépben, Kis kék virág falun, bokrok tövén, Kis kék virág az erdőben, fák árnyékán…...
Múlt, jelen, jövő (Zombor, 1976. augusztus 15.)
Elgondolkodom a múlton, S elgondolkodom a jövőn. A múltra már valahogy nem emlékszem, S azt se tudom, hogy mi jön… Így tehát elégondolkodom a...
Szeretném, hogy… (Zombor, 1976. augusztus 12.)
Megjegyzés: Ne firtassátok a helyesírást. Ezúttal ÍGY KELL kinéznie a szövegnek, hiszen csupán csak EKKOR és így hordozza a valós érzelem- és lelkivilágot, melyben megszületett....
Először téged szerettelek (1976. május 25.)
Megjegyzés: Nincs szándékomban védekezni. Csupán tisztázni szeretném, hogy az ember tizenhat évesen sok mindenről azt hiszi, hogy ez vagy az, ami történt vele, örökké érvényes....
Egy emléknyár
Nem emlékszem arra a nyárra… Csak rövid, szőke hajára emlékezem, mely ovális arcát ölelte körül… Nem emlékszem már másra, csak két kék szemére, mely a...