Én igazából éppen azért ezt a képet használtam az allegóriához, mert úgy képzelem, hogy a szellem se tud kiszökni magától. De persze elképzelhető más értelmezés, másfajta megfejtés is.
Köszönöm!
Ez nagyon érdekes kérdésem szerintem, hogy vajon ilyen helyzetben hogy döntene az ember. Kinek mi lenne a legjobb – vagy hogy egyáltalán tudna-e az ember racionálisan dönteni ilyen helyzetben. Nyilván egy ilyen rövid szövegben jobban nem lehet ezt körüljárni, csak felvetni a témát, aztán mindenki elgondolkodhat rajta.
Nagyon jó kis meseszerű történelmi tabló! Hirtelen a Száz év magány jutott eszembe róla, ahogy a valóság és a fantázia összekeveredik a fák történetében.
Én igazából éppen azért ezt a képet használtam az allegóriához, mert úgy képzelem, hogy a szellem se tud kiszökni magától. De persze elképzelhető más értelmezés, másfajta megfejtés is.
Köszönöm!
Ez nagyon érdekes kérdésem szerintem, hogy vajon ilyen helyzetben hogy döntene az ember. Kinek mi lenne a legjobb – vagy hogy egyáltalán tudna-e az ember racionálisan dönteni ilyen helyzetben. Nyilván egy ilyen rövid szövegben jobban nem lehet ezt körüljárni, csak felvetni a témát, aztán mindenki elgondolkodhat rajta.
Köszönöm!
Hát, sajnos ez elég jellemző, hogy a következményekkel nem törődik az ember…
Én szeretem az ilyen játékos szösszeneteket,
s ha akad, aki az enyém is értékeli, remek!
Köszönet! 🙂
Nagyon köszönöm! Ha ilyen hangulatot tud idézni, az külön öröm számomra!!
Nagyon jó kis meseszerű történelmi tabló! Hirtelen a Száz év magány jutott eszembe róla, ahogy a valóság és a fantázia összekeveredik a fák történetében.
Igazi hangulatos őszi vers, és nagyon jó a ritmusa!