User banner image
User avatar
  • Birgés-Tóth Mónika

Írások

Ketten haltunk meg akkor…

Sosem féltem így apámtól. Nem tőle, mint embertől, hanem attól, akivé vált a betegsége alatt. Az apámat felemésztette a betegség és valami más maradt utána....

Édes álom

Üres a papír, gyűrötten hever az asztalon, amiről írni akartam, ott csüng az ajkadon. Bámulom a plafont, nem jönnek a szavak, nyomasztanak a szürke, megkopott...

Túladagolt szerelem

Mint a láz, mely felkúszik és alattomosan lever, mitől a test nem mozdul, csak ernyedten hever, olyan ez a szerelem, amivel te szeretsz engem, összeomlik...

Sok mindent

  Sok mindent hagyok örökül neked, ha elmegyek. Előtted csúcsosodnak az érzelem hegyek. Ormait hó fedi majd, fénye vakítja szemed, de oly messze lesz tőled,...

Olyan vagy te

  Akár egy vihar, mely tövestül csavarja ki a fákat, akár egy folyó mely medréből kilépve árad, akár egy lenge szellő, mely borzolja a hajamat,...

Szülőföldem

Szél lopakodik át a régi tájon, dombok ölében alszik a fény. Gyermekként itt álmodtam az álmom, ringatott lágyan anyám, a remény. Házunkban a szilárd, régi...

Talán ma még …

Talán ma még szeretsz, és csókolod az ajkam, a fülembe suttogod lágyan a szót halkan. De mi lesz holnap, ha kiég a vágy benned, és...

Szeretlek

Szeretem, ahogy ölelsz, csókolod a számat, szeretem, ahogy feltüzeled bennem a vágyat. Szeretem, ahogy nézel, ahogy bűvölsz engem, örökké szeretni foglak,  a rabod lettem.  ...

Libellula

Sűrű erdő közepében, szitakötő lakozik, kék szárnyával csapkod égen, felhők között fodrozik. Hajnalban az erdő hangja szétrebbenti a fák neszét, keletről a nap felbukva hallgatja...

A titok

    A Hold fénye meg-megcsillant a leveleken, aranyló ragyogást hintve az erdő mélyére, ahol a fák között elrejtőzve egy házikó állt. Régi volt, mégis...
Megosztás
Megosztás
49