Írások
Ketten haltunk meg akkor…
Sosem féltem így apámtól. Nem tőle, mint embertől, hanem attól, akivé vált a betegsége alatt. Az apámat felemésztette a betegség és valami más maradt utána....
Túladagolt szerelem
Mint a láz, mely felkúszik és alattomosan lever, mitől a test nem mozdul, csak ernyedten hever, olyan ez a szerelem, amivel te szeretsz engem, összeomlik...
Sok mindent
Sok mindent hagyok örökül neked, ha elmegyek. Előtted csúcsosodnak az érzelem hegyek. Ormait hó fedi majd, fénye vakítja szemed, de oly messze lesz tőled,...
Olyan vagy te
Akár egy vihar, mely tövestül csavarja ki a fákat, akár egy folyó mely medréből kilépve árad, akár egy lenge szellő, mely borzolja a hajamat,...
Szülőföldem
Szél lopakodik át a régi tájon, dombok ölében alszik a fény. Gyermekként itt álmodtam az álmom, ringatott lágyan anyám, a remény. Házunkban a szilárd, régi...
Talán ma még …
Talán ma még szeretsz, és csókolod az ajkam, a fülembe suttogod lágyan a szót halkan. De mi lesz holnap, ha kiég a vágy benned, és...