User banner image
User avatar
  • Birgés-Tóth Mónika

Írások

Álmomban

  Álmomban a Pilvax teraszán ültem, s hallgatva Petőfit, szavain csüngtem. Méláztam, vajon honnan van ennyi ereje, olyan ő, mint a csészében gőzölgő fekete.  ...

hitetlen

elveszett hitemet indultam megkeresni, de erőm sincs hozzá, talán leheletnyi. nem tudom hol hagytam, nézem az utat, nem szól szám, szemem kérdőn kutat.   elveszett...

A szív

    Egy hideg, esős őszi éjszakán sírás verte fel a nyomorúságos cigánysor csendjét. Egy apró újszülött volt az, akit anyja, Lídia, a mellkasához szorítva...

A titkok súlya

    A folyosón átsuhanó tekintetek, az apró érintések, a megmagyarázhatatlan vonzalom – így kezdődött. Clara és Joe egy multinál dolgoztak, két külön osztályon, mégis,...

Gondolataim fogságában

  A csend olyan vastagon borult rám, mintha ólomszálakból szőtt takaróba burkoltak volna. Nem volt menekvés. A gondolataim spirálként kavarogtak körülöttem, és minél inkább próbáltam...

A gólya

  A tanya a világ végén állt. A földút, amely idevezetett, már régen elvesztette formáját, a fű benőtte, mintha a természet is el akarta volna...

A szabadság virága

    A domboldalon, a fák árnyékában egy apró, fehér virág nyújtózott a tavaszi nap első sugaraiban. Törékeny szárával megremegett a langyos szélben, de gyökerei...

A tiszta fényben

A tenger sós illata mindig ugyanaz volt. Az idő csak az embereken hagyott nyomot, a parton ülő kagylókon, köveken, a sziklákon semmi nem látszódott. A...

Híd a világ felé

A Tisza lassan hömpölygött Tivadar partjainál. A víz reggelente tejfehér ködbe burkolózott, mintha titkokat rejtegetne a világ elől. Ahogy a nap első sugarai megcsillantak a...

Időutazás

A padlás deszkái nyikorogtak a gyerekek léptei alatt. A délutáni napfény vékony sugarakban szűrődött be a tető résein, megvilágítva a sejtelmesen lebegő porszemeket. A gerendák...
Megosztás
Megosztás
49