Már öt év telt el… Észre se vettem… Elmaszatolódott fejemben az idő… Halad előre a világ…   Én viszont megálltam… Biztos nagyot estem…...

Hold ölel át most fáradt test pihen csendben az éj elringat 2024. 10. 15. – B. R. M. 月が抱く tsukiga idaku 疲れた体 休む tsukareta karada...

Ma is neked írok verset, Mert most az időm is enged, A szívem meg szeret, Úgyhogy nesze neked!   Úgyis panaszkodtál, Hogy kevesebb verset kaptál,...

Úgy gyűlnek bennem a buborékok, Mint egy doboz kólába a szénsav, Ha felrázod vagy leesik. Én viselem a következményeit!   Még, ha szét is robbanok,...

Új nap, új mosolyok. Nehézségünk mindig van, sok. Mégis kitartunk, Hiszen ez a mi harcunk.   Sokszor alig alszol hat órát És késő este eszed...

Napok óta írni akarok, De nincs hozzá kedvem S mire végre tollat ragadok, Az időm sincs már rá meg.   Most már végre eljött S...

Mi nem vagyunk átlagos pár, (Még) nem tudunk kéz a kézben járni. Ezért minden holdkor, alvásnál Megfogod a kezem, Hogy együtt menjünk álmodni.   Te...

Korán elmentél, A kutyák szivárvány hídján átértél, Pedig még süldő voltál, Harangszóra vonyítottál.   Legalább király lehettél, Mert megkaptad Arthur nevét. A kerekasztal vezére voltál...

Visszanéztem Beszélgetésünket, Felidéztem Sok közös élményünket,   De mivel valamikor régebben Letiltottalak mérgemben, Nem láttam, csak képeken, Milyenek voltunk kezdetben.   Az egész egy poszttal...

Írok most egy verset neked, De csak, mert nem írtam még eleget, Legalábbis szóvá tetted, Hogy másnak miért írtam többet.   Teljesen meglepődtél, Hogy valakinél...