,,Öregedjünk meg együtt.”
Sokszor hangzott már el
Ez a mondat bennem,
Mind ép, mind sérült fejjel,
De mindig csalódnom kellett.
Hol a másik félben,
Hol saját magamban.
Hol ő nem hitt a mesében,
Hol én nem bíztam a holnapban.
Lehet, hogy már előre éreztem;
Nekem egyszer végem lesz.
Igaz, azt hittem be akarom fejezni,
Mégsem sikerült a túloldalon végezni.
Nem mentem át,
Még itt vagyok.
Nem vár engem a túlvilág,
Úgy néz ki még maradok.
Ennek köszönhetlek téged,
Meg az Istennek fent az égen,
Hogy megismertelek
S lett menedéke sérült lelkemnek.
Veled szívesen megöregednék,
Veled a felhők mögé is elrepülnék,
Hogy meglássam a napot,
Mi hozza nekünk a holnapot.
2024.10.20. – B. R. M.
Author: Busa Regina Mária
Már egészen fiatalon elkezdtem megismerkedni a történetmesélés, a gyerekversek és mondókák világával. Még óvodásként találtam ki saját kis történeteimet. Általános iskolás éveim alatt még inkább megszerettem az anyanyelvemet, és rengeteget meséltem édesanyámnak és a nagyszüleimnek a saját kis világaimból. Később, középiskolás koromban, a zenés-dráma tagozaton verseket és dalszövegeket is írtam, és a szenvedélyem a történetmesélés iránt is megmaradt. Egy baleset és egy szerelmi csalódás hatására újra visszatértem az íráshoz, és azóta is folytatom, téglánként építgetve szerzői pályafutásom.
