,,Öregedjünk meg együtt.”
Sokszor hangzott már el
Ez a mondat bennem,
Mind ép, mind sérült fejjel,
De mindig csalódnom kellett.
Hol a másik félben,
Hol saját magamban.
Hol ő nem hitt a mesében,
Hol én nem bíztam a holnapban.
Lehet, hogy már előre éreztem;
Nekem egyszer végem lesz.
Igaz, azt hittem be akarom fejezni,
Mégsem sikerült a túloldalon végezni.
Nem mentem át,
Még itt vagyok.
Nem vár engem a túlvilág,
Úgy néz ki még maradok.
Ennek köszönhetlek téged,
Meg az Istennek fent az égen,
Hogy megismertelek
S lett menedéke sérült lelkemnek.
Veled szívesen megöregednék,
Veled a felhők mögé is elrepülnék,
Hogy meglássam a napot,
Mi hozza nekünk a holnapot.
2024.10.20. – B. R. M.
Author: Busa Regina Mária
Busa Regina Mária vagyok, költő, rímfaragó. Egy majdnem végzetes tragédiába torkollott baleset túlélője, akit gyökeresen átértékelt az élet. Azóta a világ dolgai mélyebben megérintenek, úgy mint az élet, a halál vagy a szerelem. Sokféle érzés kavarog bennem, amit szabadon próbálok kifejezni verseimben.
