User banner image
User avatar
  • Czomba Zoltán

Írások

Nem volt még elég?

Mikor unod meg rabló életmódod? Hagyd abba, mert senki nem szeret. Ne vidd magaddal barátaink lelkét, simogasd inkább csak a tiédet. Kegyetlen vagy, viszel apát...

Míg világ a világ

Itt leszek akkor is, ha utolér a végzet. Szálló lelkem bejárja a világmindenséget. Itt leszek, ha ünnepelsz, vagy épp szomorú vagy. Csak mondd, suttogd el...

Jöttem, mert küldött

Megalkotott engem is, mint bárki mást. Ide küldött, hogy szerezzek tapasztalást. Hóról, szélről, melegről, napsütésről. Megannyi patakként kanyargó érzésről. Eljön az idő, mikor visszatérek hozzá,...

Ellenség

Hanyatló testem minden gyengesége te vagy. A perc, amely órákká érve korbáccsal kergeti elmém fürgeségét, a homokba. Oda rajzolja az ő gyermekét, kit ifjan fa...

Ember, ne tedd!

Horizont határán halkan kitekintő aranykorong. Édes fényed fodra csorog az ébredezve nyújtózkodó kehes, de gyönyörű világra. Ölelő fényét önti az összes erdei fára. Az ember,...

Zöld mező szélén

Zöld mező szélén vidám nóta száll, akác hegyén dalos cinege áll, zengi be környéket, mint harang, ágakról dombra száll a madárhang. Zöld mező szélén áll...

Aranyív

Aranyív éjszakai égbolton, halvány, ezüstmákszemekkel hintve. Bundaborzoló szél fut birtokon, csillámra fagy a kisborjak szőre. Halkan reccsen fekete tó öle, álmodó fák levelét dobja le....

Nem a miénk

Lágy déli szellő simítja végig, idő kezével barázdált arcom. Sólyom szemével a hegyek oldalán kivágott erdőket látom. Városok peremén fekete, gomolygó köd figyel, mindenre elszánt...

Miután elmentél

Rossz volt. Sokkal rosszabb, mint amire számítottam. Valami összetört, szétszakadt, elillant… Sajnálom. Ez az érzés már nem a sajátom. Miután elmentél némán felállok. A szemem...
Megosztás
Megosztás
44