Utoljára veled fáztam így, hideg éjjelen te vacogtál, s karjaimban húztad meg magad. Dideregtem, míg a lehelet s a csók fel nem melegített. Most remeg...

Madarak zöreje ijeszt ágakról Reggel tájt érint lelke, áthatol osont közelre, öledbe bájadról szemed átitatott fájdalom éj magján élénken átkarol ott e, ő e, s...

Késő estig veled voltam, el ne aludj. Őriztelek, hogy fejedet ne hajtsd hátra ülésnek, szemeid rolóját le ne húzd s árkádok alatt, míg nyitva állnak...

Csak a csuklás és a dohányszag múlna már el, hamusodott fecnik s könyvek gerince marad e világ lelkéből. Kicsiny volt a láng, szél heve s...

Alkonyt horgol a nap gyöngéd csuklója. Vékony a tű, gyertya lángja int futólag: mi készül öledben? Helyére került-e a hurok, tettesek nyakára? Szorítsd hát bitófa!...

Telet zengett át új esztendő hajnalán, séta az ostromot követő homály födte folyó partján, mit lehet kipihent, kora reggel elpilledt vállamon, csókok gödre pihen ajkakon,...

Tavaszt szavalt hajnal tájt, költők ezre lélekben kardot ránt, több, mint puszta látomás, előbb kimondott sebek, válaszúti vallomás hoz csendet, eleget zengett már tollnak hegyibe...

Őszt ütött a fakopáncs korhadt fa kérgében, szárad-e száradt-e a nyár könnyes haloványa, levelek színezik újra juharfa hullajtja útra sárgácskás szavait gödrök peremén látom hasonlónak...