P 20:22
Te küldted
kedves Irma, örülök, hogy tetszést aratott a „Judith és Kékszakáll” című írásom. mivel ez egy elég személyes jellegű „alkotás”, érdekelne, hogy miért? köszönettel: Gábor
Szo 19:50
Irma küldte:
Kedves Gábor! IR tag vagyok én is, de én novellákat írok, a versekhez nem értek, pláne írni? Eszembe sem jut. Olvasom az ismerőseimét, ha tetszik odateszek egy jelet.
Ez a vers kivétel volt. Annyi minden megragadott benne, sorok, amik mellbevágtak, sorok, amik pofon vágtak.
Az élet keserű és rossz oldala, a feloldozás, amiről még magam sem tudom eldönteni valóban megoldás és feloldozás-e. Lehet-e igazán felejteni?
Lehet-e valóban úgy továbblépni, hogy minden más feledve legyen és elégedett legyek?
Értem a személyességet és az egyediséget a versben, de annyiunk életében benne vannak ugyanezek a kérdések és válaszkeresések, hogy ez a vers – bizony kedves Gábor – sokunk kérdéseit felveti.
Újraolvasva még jobban tetszik! Lehet, hogy te (69 éves vagyok) mást akartál elmondani, de nekem ez jött át és érintett meg nagyon. Köszönöm, hogy olvashattam! Üdv. Irma
19:45
Te küldted
kedves Irma, köszönöm szépen. különös érzés, amikor valaki megköszöni, hogy „olvashatta” ezeket a gondolataimat, pedig hát ez csak egy amolyan egyszerű betűkbeszedett magambanbeszélgetés…
Elküldve
hm. hát igen.
számomra a dúrva az, hogy majd 50 év után, kristálytisztán emlékszem arra, hogy mikor, miért és miért pont ez íródott ki belőlem annó…
🤭 + 🤗, kedves Rozi, köszönöm szépen! mindamellett: és mi a kérdés feloldása? (🙋 ) Gábor
🤭 + ✅✅✅
🤗 + ✌️ (Gábor)
🤠 + 🐪
🤗
:::)
kedves Rita, ismét köszönöm szépen a kedves szavakat. „kényszerhelyzet” -be kerültem, a gyerekek hiányolták a gyerekverseket…
hát, ez egy igen régi írás, és az idézett becéző az akkori, a nagy kamasz-szerelem „alanya” volt annó, katonakoromban…
facebook levelezés:
P 20:22
Te küldted
kedves Irma, örülök, hogy tetszést aratott a „Judith és Kékszakáll” című írásom. mivel ez egy elég személyes jellegű „alkotás”, érdekelne, hogy miért? köszönettel: Gábor
Szo 19:50
Irma küldte:
Kedves Gábor! IR tag vagyok én is, de én novellákat írok, a versekhez nem értek, pláne írni? Eszembe sem jut. Olvasom az ismerőseimét, ha tetszik odateszek egy jelet.
Ez a vers kivétel volt. Annyi minden megragadott benne, sorok, amik mellbevágtak, sorok, amik pofon vágtak.
Az élet keserű és rossz oldala, a feloldozás, amiről még magam sem tudom eldönteni valóban megoldás és feloldozás-e. Lehet-e igazán felejteni?
Lehet-e valóban úgy továbblépni, hogy minden más feledve legyen és elégedett legyek?
Értem a személyességet és az egyediséget a versben, de annyiunk életében benne vannak ugyanezek a kérdések és válaszkeresések, hogy ez a vers – bizony kedves Gábor – sokunk kérdéseit felveti.
Újraolvasva még jobban tetszik! Lehet, hogy te (69 éves vagyok) mást akartál elmondani, de nekem ez jött át és érintett meg nagyon. Köszönöm, hogy olvashattam! Üdv. Irma
19:45
Te küldted
kedves Irma, köszönöm szépen. különös érzés, amikor valaki megköszöni, hogy „olvashatta” ezeket a gondolataimat, pedig hát ez csak egy amolyan egyszerű betűkbeszedett magambanbeszélgetés…
Elküldve