mit is mondhatnék? azt hiszem, látod a lényeget…

( https://irodalmiradio.hu/2026/02/05/azt-hisszuk-lattuk-a-lenyeget/ )

Gábor

más felületen sajátos utóéletre kelt ez az írásom – leginkább a latin idézet okán, ezért megkerestem az eredeti latin szöveget ( https://www.cultus.hk/latin_lessons/music/gaudeamus.html ). meglepett, hogy az jóval hosszabb, mint amiről én tudtam.
a teljes szöveg műfordítására nem akadtam rá.
a translate.google.com nyers fordítása azért lett számomra érdekes, mert újabb „értelmezési rétegek” lehetőségét is felvetette, így kiegészítésként hozzácsatoltam azt az íráshoz.

no de Bella,
miért lenne mindez más,
mint hogy akit e képesen képes
képzavar meg nem zavar,
leképezné e módon magába a
frász jelképes mori -ját, akár
mementóként,
vagy mint egy igiturbózott látomást…

úgy gondolom, előbb – utóbb az Ember (a legtöbb ember) rátalál saját magára, a saját sorsára, múltjára – jelenére – jövőjére másokban, a másikban.

van, hogy ez jó érzés, van, hogy ez rossz, van, hogy reményteli, van, hogy elrettentő, de rátalál.

meg kell, meg lehet (?) barátkozni ezzel… Gábor

néha úgy érzem, hogy az illusztrációs képeket írod meg…! Gábor

kedves Rita, aggódtam, mert már nagyon hiányoltalak! örülök, hogy reagáltál, s értően reagáltál erre az írásomra is. Gábor

kedves Iván, hát igen.

de ki is az az emberiség?
kinek is és miből elég? és
ha elég, hogyan tovább?
ki a kerék? forog odább?

„Nem a remény, hanem a magány hal meg utoljára. Ott voltam. Láttam.” (https://irodalmiradio.hu/2025/05/12/mielott/ ) semmi sem sem múlik el. csak átalakul… Gábor

én sem. mindaddig, míg részese – szemtanúja nem lettem. azóta igyekszem felkészülni rá.
a látott hangok pedig néha némán mutatják az utat.
furcsa, hogy egyes írások inspirálnak, mások pedig felidéznek bennem megélt – átélt dolgokat. ez az írás amolyan „idéző-jelként” hatott rám… Gábor

„Nem a remény, hanem a magány hal meg utoljára.” Gábor