kedves Iván, hát igen.

de ki is az az emberiség?
kinek is és miből elég? és
ha elég, hogyan tovább?
ki a kerék? forog odább?

„Nem a remény, hanem a magány hal meg utoljára. Ott voltam. Láttam.” (https://irodalmiradio.hu/2025/05/12/mielott/ ) semmi sem sem múlik el. csak átalakul… Gábor

én sem. mindaddig, míg részese – szemtanúja nem lettem. azóta igyekszem felkészülni rá.
a látott hangok pedig néha némán mutatják az utat.
furcsa, hogy egyes írások inspirálnak, mások pedig felidéznek bennem megélt – átélt dolgokat. ez az írás amolyan „idéző-jelként” hatott rám… Gábor

„Nem a remény, hanem a magány hal meg utoljára.” Gábor

hm. hát, én is jártam már így… ( https://irodalmiradio.hu/2024/06/11/otsoros/ )

van, akit elhagynak – és van, aki elhagy.
van, akire rátalálnak, és van, aki rátalál.
és van, akit elhagynak és elhagy és rátalálnak és rátalál.

többnyire ebben a sorrendben.
vagy máshogy.
de előbb, vagy utóbb mindannyian megéljük – átéljük ezeket az érzéseket…

hm. ez is te vagy?

(https://moly.hu/konyvek/clarissa-pinkola-estes-farkasokkal-futo-asszonyokhttps://moly.hu/konyvek/clarissa-pinkola-estes-farkasokkal-futo-asszonyok)

mit is mondhatnék? talán ezt: https://irodalmiradio.hu/2024/12/15/nincs-ami-volt-van-ami-van-lesz-ami-nincs/.
és valóban: a kint és a bent egy ideig egyszerre van kint és bent, majd egy pillanatban egyesülnek, és egy másik létformában élnek tovább. talán…

kedves Rita, köszönöm! örülök, hogy újra hallok felőled/rólad! Gábor

„mert egyik kávé sem olyan, mint a másik

kávé, de mégis, had lehessen ő is olyan, mint egyik – másik

másik kávé itt, itt a Földön: tiszta, jó, és finomságos másik

kávé (ha létezik, s miért ne létezhetne ilyen másik?)

:::) Gábor