Köszönöm a hozzászólását, ugyanakkor tisztelettel kérem, hogy ne essen túlzásokba. A helyzet nem ennyire szörnyű, és amint azt már elmondtam itt párszor, nálam a dolgok sokszor nem azok, aminek látszanak. 🙂
Köszönöm szépen az olvasást és a hozzászólást! Érdekes megközelítése a dolognak. Őszintén szólva, erre nem is gondoltam. Nem ez volt a szándékom vele, mindössze annyi, hogy legyen egy könnyed írás a témában. 🙂
Akkor arrafelé ennek nagyobb hagyománya van. Mi ezek szerint még „fiatalok” vagyunk a madárviselkedés tanulmányozásában. Meglehet, hogy ezért nem szokott minket reggel köszönteni. 🙂 Bár lehet, hogy ez inkább annak a következménye, hogy túl sokszor megyünk el mellette (máshogy elég nehéz, sőt, lehetetlen lenne közlekedni a lépcsőn), ezért mi már fél tekintettel is tudjuk köszönteni egymást. 🙂
Kedves Rita!
Köszönöm, hogy megtisztelt azzal, hogy elolvasta az írásomat!
Boldog új évet kívánok!
Üdvözlettel,
Kovács Gergely
Én sem gondoltam volna, de sajnos megtörtént. 🙁
Kedves Rita!
Nagyon szépen köszönöm, örülök, hogy tetszett! 🙂
Üdvözlettel,
Kovács Gergely
Kedves Rita!
Köszönöm szépen a kedves szavakat, és örülök, hogy tetszett!
Üdvözlettel,
Kovács Gergely
Kedves Ági!
Nagyon szépen köszönöm, örülök, hogy tetszik!
Üdvözlettel,
Kovács Gergely
Kedves Rita!
Köszönöm a hozzászólását, ugyanakkor tisztelettel kérem, hogy ne essen túlzásokba. A helyzet nem ennyire szörnyű, és amint azt már elmondtam itt párszor, nálam a dolgok sokszor nem azok, aminek látszanak. 🙂
Üdvözlettel,
Kovács Gergely
Kedves Gábor!
Nagyon szépen köszönöm! Örülök, hogy tetszett! 🙂
Üdvözlettel,
Kovács Gergely
Kedves Rita!
Köszönöm szépen az olvasást és a hozzászólást! Érdekes megközelítése a dolognak. Őszintén szólva, erre nem is gondoltam. Nem ez volt a szándékom vele, mindössze annyi, hogy legyen egy könnyed írás a témában. 🙂
Külön öröm, ha más üzenete is van.
Üdvözlettel,
Kovács Gergely
Kedves Rita!
Nagyon szépen köszönöm a kedves szavakat és a gratulációt!
Ahogy én azt mondani szoktam, a dolgok nálam ritkán azok, aminek látszanak. 🙂
Üdvözlettel,
Kovács Gergely
Akkor arrafelé ennek nagyobb hagyománya van. Mi ezek szerint még „fiatalok” vagyunk a madárviselkedés tanulmányozásában. Meglehet, hogy ezért nem szokott minket reggel köszönteni. 🙂 Bár lehet, hogy ez inkább annak a következménye, hogy túl sokszor megyünk el mellette (máshogy elég nehéz, sőt, lehetetlen lenne közlekedni a lépcsőn), ezért mi már fél tekintettel is tudjuk köszönteni egymást. 🙂