Köszönöm szépen az olvasást és a hozzászólást! Érdekes megközelítése a dolognak. Őszintén szólva, erre nem is gondoltam. Nem ez volt a szándékom vele, mindössze annyi, hogy legyen egy könnyed írás a témában. 🙂
Akkor arrafelé ennek nagyobb hagyománya van. Mi ezek szerint még „fiatalok” vagyunk a madárviselkedés tanulmányozásában. Meglehet, hogy ezért nem szokott minket reggel köszönteni. 🙂 Bár lehet, hogy ez inkább annak a következménye, hogy túl sokszor megyünk el mellette (máshogy elég nehéz, sőt, lehetetlen lenne közlekedni a lépcsőn), ezért mi már fél tekintettel is tudjuk köszönteni egymást. 🙂
Semmi gond, nagyon jólesik, hogy így ír a történetemről, mert ez mutatja azt, hogy bár a fantázia szüleménye, mégis valahol életszerűen is hat (egy kicsit).
A blogomban vannak igaz történetek is. A visszaemlékezések és a sapkás sztori igazak (már amennyire a rozsdásodó memóriámmal ennyi év távlatából fel tudom az eseményeket idézni). 🙂
Na, ezt én kipróbáltam. Fogtam egy napszemcsit, felvettem, belenéztem a tükörbe, de nem láttam két felet, csak egy nagy pacát. Tuti rosszul csináltam valamit, vagy lehet, hogy nem csak a hasamhoz kellett volna beszélnem? 🙂
Kedves Rita!
Köszönöm szépen az olvasást és a hozzászólást! Érdekes megközelítése a dolognak. Őszintén szólva, erre nem is gondoltam. Nem ez volt a szándékom vele, mindössze annyi, hogy legyen egy könnyed írás a témában. 🙂
Külön öröm, ha más üzenete is van.
Üdvözlettel,
Kovács Gergely
Kedves Rita!
Nagyon szépen köszönöm a kedves szavakat és a gratulációt!
Ahogy én azt mondani szoktam, a dolgok nálam ritkán azok, aminek látszanak. 🙂
Üdvözlettel,
Kovács Gergely
Akkor arrafelé ennek nagyobb hagyománya van. Mi ezek szerint még „fiatalok” vagyunk a madárviselkedés tanulmányozásában. Meglehet, hogy ezért nem szokott minket reggel köszönteni. 🙂 Bár lehet, hogy ez inkább annak a következménye, hogy túl sokszor megyünk el mellette (máshogy elég nehéz, sőt, lehetetlen lenne közlekedni a lépcsőn), ezért mi már fél tekintettel is tudjuk köszönteni egymást. 🙂
Köszönöm szépen! Örülök, hogy tetszett! 🙂
Kedves Rita!
Semmi gond, nagyon jólesik, hogy így ír a történetemről, mert ez mutatja azt, hogy bár a fantázia szüleménye, mégis valahol életszerűen is hat (egy kicsit).
A blogomban vannak igaz történetek is. A visszaemlékezések és a sapkás sztori igazak (már amennyire a rozsdásodó memóriámmal ennyi év távlatából fel tudom az eseményeket idézni). 🙂
Üdvözlettel,
Kovács Gergely
Kedves Rita!
Köszönöm a hozzászólást!
Ahogy azt mondani szoktam, nálam a dolgok sokszor nem azok, aminek látszanak. 🙂
Üdvözlettel,
Kovács Gergely
Kedves Rita!
Köszönöm szépen a kedves szavakat, örülök, hogy tetszett az írásom!
Sajnos úgy tűnik, Karcsika tényleg elkelt. 🙂
Üdvözlettel,
Kovács Gergely
Kedves Rita!
Köszönöm a kedves szavakat! Nálam ez már csak így van, sokszor a dolgok nem azok, aminek látszanak. 🙂
Üdvözlettel,
Kovács Gergely
Na, ezt én kipróbáltam. Fogtam egy napszemcsit, felvettem, belenéztem a tükörbe, de nem láttam két felet, csak egy nagy pacát. Tuti rosszul csináltam valamit, vagy lehet, hogy nem csak a hasamhoz kellett volna beszélnem? 🙂
Kedves Éva! Köszönöm szépen a kedves szavakat, örülök, hogy tetszett!