Írások
Ott találkoztunk
Ott találkoztunk, ahol a hó még csendben ropog, ezüstös jegén lábnyomaink fénye ragyog, egy idegen táj volt, mégis ismerős minden mozdulat, mintha úgy rendelték volna,...
A víz emlékezete
A víz sosem kérdez, csak csendben áramol, hegyek szívéből fakad, érként araszol, tenyerünk közt egy pillanatra megmarad, majd visszatér és a végtelenbe szalad. Erdők szomját...
A holnapok válaszai
Holnap már tisztább lehetne az ég, ha ma nem szórunk újabb port bele. Mit ma elvetünk, egyszer visszatér, s a jövőnket írjuk meg vele. Holnap...
Boldogságindex
Az ember sokszor nem akkor boldog, amikor megérkezik, hanem amikor végre tudja, merre tart. Sokan azt mondják, hogy a boldogságot az élet apró örömeiben kell...
A szabadság törvénye
Nem a kövek emlékeznek, nem az utcák őrzik a nyomot. A szabadság mindig ott születik, ahol valaki nemet mondott. Volt, hogy puszta kézzel álltak vas...
Örök idő, örök törvény
Az erdő lassan aranyba fordul, és nem gyászruhát ölt a táj, mert a lombok csendes búcsúja, már a következő tavasznak jár. A szél nem tépett,...
Ismeretlen nyomokon
A hegygerinc szélén állt, alatta köd és rengeteg. Szürke ruhát öltött magára, hogy ne marjon bele a hideg. Valaha ő vezette őket, ismerte minden mozdulatukat....
Az erdő szeme
Sokszor jártam a bükkösben, ahol köd terül el a sziklák között. Hallgattam a lombok neszét, míg alkony szállt a völgy fölött. A vadőr azt mondta...