Írások
Limesen állva
Állok a limesen, itt, hol a Duna ködbe vész, lassú tükrében az ég gondjai növelik terhem. Fegyver a csípőmön, észre sem veszi már a kéz,...
Lassan halkul
Lassan halkul bennem minden régi dallam, ami egykor benned otthonára talált, most csak visszhang járja át az üres falam, amit a szívem csöndje fáradtan fölvált....
A régi kard
A falon függ egy régi, néma kard, pengéjén halvány múltak fénye ég, nem csillog már, mint harcok hajnalán, de súlya őrzi minden esküjét. Markolatán megkopott...
Kisvárosi fények
Reggel a tér még álmos, csend honol, a macskakőn lassan ébred a zaj, kávéillat száll a nyitott teraszon, és minden arcon egy ismerős mosoly. A...
Öt meditáció
lehunyt szemekkel tapintsd ki a semmiben ‒ ahol minden van *** legyél a csended belső hangod kísérje ‒ végtelen utad *** az univerzum szűnni nem...
A csend maradványa
Kimentem az erdőig. Zajt vittem magammal. Telefonfény derengett, élettelen árnyalattal. A fák nem szóltak hozzám, úgy ítélték, még avatatlan, mint akik mindent tudnak, csak álltak...
A toll súlya
Nem könnyű tárgy a toll a kézben, bár annak látszik odafent. Súlyát nem a tinta hordozza, hanem mit a leírt gondolat megüzent. Mert aki egyszer...
Konzervdobozban találtam az eget
Rozsdás doboz hevert, a part menti sárban. Esővíz gyűlt bele, egy régi zivatarban. Lehajoltam hozzá, az ég nézett vissza. Felhők úsztak benne, mind patyolat tiszta....
Levél a magányos harcoshoz
Volt egyszer egy csésze, benne keserű reggel, hab rajzolt rá szívet, fakó ígérettel. Kortyoltam lassan, és megláttam benne arcom, de nem azt, mit vártam, csak...