Mereng a telehold fent az égen, csillagkoszorú közepéről néz körbe, nyugtalan álmokat küld a földre, s a lélek ráncot ölt magára az éjen. Dacolna a...

Éjfél után, kis erkélyemről nézek tűzijátékot a betonváros felett, Kockaház ablakok mint az üvegláng, szótlan bámulják a szikrafényeket. Éjsötétbe rejti magát a jövő, titokzatos köntöst...

Előtted szerpentines hegyek, melletted hajókkal a tenger. Azon tűnődsz, hogy merre indulj, a választás varázsa megkever. Valóságnak hiszed a döntést, hisz a szép utak körbeölelnek,...

Karácsony éji angyalok íratnak bűvös sorokat, Dísztelen kis ajándékként kopogtat egy szép gondolat. Fenyő alá angyali fény fest arany keretes képet, Bíbor tintás tollaiból jut...

Az alkony titokzatos fátylakat szőtt, beborította a csonka vártornyot, Az erdőben egy bűvös dal csendült fel, tisztán hallottam az ezüstös hangot. Mozdulatlan figyeltem kéklő esten,...

Sötét az éj, a nap nélkül fázom, suhan képzeletem egy holdsugáron, Képeket idéz, mikor megpihen, csillagok alatt hajózok, a semmiben. Folyton bolyongok, mert hozzád vágyom,...

A halál gondolata felmerül álmaimban És a jövendő esztendők titka igéz, Hol a történés sejtelme mint a méz a néheket, Úgy vonzza a kérdőjeleket. Mi...

1. szonett – Monológ a naphoz Várom a hajnal derűjét ébren, hogy jöjjön fényed, amit elérhetek. Sugárzó arcod mindig öröm nekem, csókodtól csendben, békében élek....

Mint egy heves zivatar, vagy pusztító, forró láva, Úgy boríthat be minket a bánat lila virága. Szélvészként söpör végig, mint a tenger zúgó árja, Túlpartot...

Süket a csend, de a lélek még komponál, a sötétben, nem messze tőle kaszás áll. – Állj meg Halál! Ne oltsd ki te a lángomat,...