Perpetuum mobile

Sötét az éj, a nap nélkül fázom,
suhan képzeletem egy holdsugáron,
Képeket idéz, mikor megpihen,
csillagok alatt hajózok, a semmiben.

Folyton bolyongok, mert hozzád vágyom,
de elérni téged lehetetlen, csak álom.
Sehol sem vagyok és mégis vándorlok,
mindig máshova, majd onnan is távozok.

Csakis előre, de lassan haladok,
mint ahogy a víz kövenként tör partot,
Kitartóan megyek, a jövőmtől fázva,
s mellettem didereg múltamnak az árnya.

Nincs megállás, mindig eveznem kell,
egyedül vagyok, én és a tenger.
Lelkem sebes, göröngyös az életem,
partot nem látok, körben a végtelen.

De majd a nap minden könnyet felszárít,
ha az úton ott leszel te, ki megállít,
Akkor a szerelem engem is felhevít,
és a boldogságba zuhanhatok megint.

(Budapest, 2025. december 17.)

Sütő Ágnes
Author: Sütő Ágnes

Budapesten születtem, jelenleg is itt élek. Egész életemben a kultúra ölelésében éltem, gyerekkorban a sok regény bűvöletében, később pedig azért, mert munkahelyem közel 40 évig az Artisjus (Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület) volt, ahol 10 évig irodalmi jogdíjat fizettem ki íróknak, költőknek, 30 évig pedig zenei jogdíjak felosztását végeztem. Verseket barátok biztatására 2024. év szilveszterén kezdtem el írni, ezt megelőzően néhány, fióknak írt mesén, karácsonyi versen kívül semmit nem írtam. Verseimből idén (2025-ben) néhány megjelent antológiákban, első verseskötetem 2026 év elején fog megjelenni, de már a második kötethez is vannak verseim. Az elmúlt 10 hónapban közel 250 verset írtam. A versek számomra a szellemi aktivitást jelentik, olvasni is szeretem mások verseit, a sajátomban pedig leírhatom az érzéseimet, véleményemet. Nem utolsósorban kapcsolatot biztosítanak hasonló érdeklődésű emberekkel. Igyekszem a versekkel kapcsolatos tudást is pótolni, ehhez különböző forrásokból szedem fel az ismereteket, továbbá egyes kortárs költők weboldalát, illetve facebook oldalát is követem.

1
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. „De majd a nap minden könnyet felszárít,
    ha az úton ott leszel te, ki megállít,
    Akkor a szerelem engem is felhevít,
    és a boldogságba zuhanhatok megint.”

    Így legyen!

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Képzelt égi traccs

Valamikor, nem is olyan régen, egyszer, nem is akkor, hanem lehet tegnap, vagy inkább ma, talán holnap…bandukoltam az égi fellegek könyvtárába és összefutottam a mi

Teljes bejegyzés »

Elvisz ez a tavasz

Elvisz ez a tavasz, érzem a végem, folyton akad egy új nyavalyás betegségem. A hivatásom átka, tudom jól nagyon, köhögő gyerek jön be sorban az

Teljes bejegyzés »

Péntek

Péntek van ma végre, bár ha tizenhárom, kicsit ijesztő, de már nem is számít, bennem lüktet valami vad, felszabadító. Leteszem a gondot, mögöttem marad minden

Teljes bejegyzés »

A Don-kanyarnál

A családunkban sokszor előkerült ez a történet. Nem úgy, mint valami hősi legenda, hanem inkább elcsendesedve, fájó emlékként, mintha még évtizedek múltán is ott kísértene

Teljes bejegyzés »

Aki visszajött a halálból

A szibériai tél nem egyszerűen hideg volt. Az ember ott megtanulta, hogy a fagy nemcsak csíp, hanem lassan, türelmesen kicsinálja az embert. Kivárja, míg a

Teljes bejegyzés »