Az eljövő esztendőre mit kívánok, tudom, nem kevés, sőt, talán kicsit már sok. Ám én azért megpróbálom, hátha mégis meghallja kérésem a kegyelmes ég is....

Néha elkapjuk, néha elhagyjuk, futunk utána, s őrülten, viccesen hajszoljuk; néha lemondunk róla bele-belefáradva; kicsúszik kezünk közül, mint a szappan, ha vizes; máskor magunkhoz szorítjuk:...

Poétikus poénok és poénos poézis üdítő elegyedése, avagy (kín)rímfaragványok egy poéncsiszoló tollából   Kandallónkból imitt-amott kilátszik a simitt-samott. * Hogyha a sülő húsod az istennek...

Télidéző felhők közt áprilist kacsint már a nap. Miért van az, hogy bennem mégis nyomasztó hangulat vert tanyát, s lelkem vert seregként visszavonulót fúj? Hogy...

A Balaton selymesen játszik lágy türkizkékben, egyetlen kis felhőcske sem fehérlik az égen. A nap is csak szelíden cirógat, rég nem éget, hisz a nyár...

Gyilkos sziklák megkövülten hullámzó néma tengere, töméntelenül temérdek orom, szirt s bérc kőtömege meredezik mennybe nyúlva, tüskeként felhőket szúrva: végtelen hegyláncok megannyi hóba mártózott csúcsa....

Az alkotás megnyugvást hoz? Általában igen, ám időnként elragad magával egyfajta önmarcangolásba hajló aggályoskodás, rendre meglebegtetve előttem a „vagy mégis, vagy mégsem?” örök dilemmáját. Néha...