Rózsák illata bódítja lelkem Leheletem friss, mint a hajnali ég Tűz ég szívemben, lobbanása üde, mint szirmokban a nedű   Örökrendű e körforgás, mint maga a...

A kő marad   Kattog az agy, a víz nyugodt magad után hagytad az összes lábnyomot s a jövőt hiába kutatja e mély tekintet mi...

Egész életemben a föld peremén éltem Folyton csak az utamat kerestem és mikor végre megtalálni véltem Mindig újra kételkedni kezdtem és nagyokat sóhajtva kérdeztem: Van-e út...

csak hagyom fájjon a szívembe marjon a porba taszítson   csak hagyom fáradjon ereje elfogyjon a fájdalom meghaljon   csak hagyom felrázzon egészen elnyeljen új...

Felemelte a szél a háztömböt és tőlünk távol tette le. Senki sem értette, miért pont azt a tömböt, miért pont azon a sarkon. Én sem....

Világok tetején oly élő a sirály mint maga az ének, amit dalol, a táncában keringő porszemek hófehér felhővé forrnak össze, hogy öröktől élő forrásponton nevetve...

hamvas színezüst parány nyit kaput újra – a világ szélén húrja tán a szélnek e lélek   kevély harca a létnek mának játéka csupán majd...

csak az hal meg ki sosem élt és sosem félt ki nem rajzolt az égre csillagot ki sosem tudta könnyedén meglátni a holnapot ki igaz...

E világon, ha ütsz tanyát fénynyaláb, bumeráng vagy tőr üt lyukat rajtad, hát nem mindegy. Máshogy forr a szív, máshogy áramlik aztán az élet.  ...

Van-e fény az árkon túl? Van-e árnyék a napfényben? Valódi élet a földtérben? Sok pici kő néz keményen Mint acéltűk szurkodnak Cseppet sem szelíden Hiába...