Rózsák illata bódítja lelkem
Leheletem friss, mint a hajnali ég
Tűz ég szívemben, lobbanása üde,
mint szirmokban a nedű
Örökrendű e körforgás, mint maga a vég
Rózsák illatát leheli a szél
és vérkörökön áramlik örökkön,
majd átível rögökön újra
Mint megannyi por, mi illattá vál’
Repít a felhőkön
Könnyed, akár egy érintés
és friss, akár a hajnal
Author: Tarrósi Éva
Irodalomimádó vagyok. Gyerekkoromtól a könyvek világában élek. Mostanra tartozékom lett az alkotás: felold, feloldoz, felszabadít és magával ránt, árnyalatoktól függetlenül. Szeretem az egyszerű jelentéstartalmakat, kevesebb színnel, több dinamikával. Írásaim spontán ötletekből születnek, megélt érzelmek mintázatából gyúrok verseket és történeteket, hogy örökkévalóvá lehessen egy-egy pillanat. Különös érzés, ha a szövegek közben átitatódnak valahogy az ideák világának tintapárnáján valami jól ismert, megnyugtató szellemiségben.
