új lét, új világ, új élet vár tán, ha engeded ajtódon belépni   szíveden át nyiss hát új teret és kiálts… hogy bejöhetsz te kint...

hattyú volt, itt élt, vagy tán nem is bizonyság, ha van, váltig hamis szárnyát kibontva itt röpködött fel magasra, fel a magasba!   aztán lehúzták...

Felgyűrt barázdák alatt bújt meg nagyapa másik arca, az igazi.   Az egyik barázda felért az égig, egészen átszúrta a felhőket. A mélyben zubogó patak...

Csak a csend vonul át a felhőkkel minden nap ugyanúgy. Maszkba zárt valóság az utca, a tér, az ember. Kitöretlen arc, mosolytalan, felkiáltás nélküli robotlét...

I.   Ingoványosan süllyedő avarba lépek, csupán arcom fordítom a tűnő fénynek a csendes éjben, a semmi közepén.   Vas-színű égbolton, pontokból szőtt háló, sápadt...

– gondolatok József Attila: Hetedik c. verséhez –   Mondanivalója, egyszerre misztikum és ideológia. Az élet kulcsfontosságú kérdéseinek boncolgatása közben kimondatlan mintát próbál mutatni a...

Belenyújtózom a pillanatba jelenem minden sejtjével megragadva ujjhegyeim végéig kinyúlok szétterülve burkom belsejében agyamba hasító éber gondolat tudatosítja jelenlétem. Megint reggel. Lanyhuló lelkesedéssel érintem kávéscsészémet...

élettelen határán élő végtelen határán véges   felhők mögé bújik a nap alattuk halad az égbolton mint szűrt köd alatt a pára   a horizont...

A legkisebb bódhi az álmok világában élt. Valós világ volt ez, nem valami káprázat.   Oly csodálattal nézte, ahogy alkotására tekinthet a teremtő elme. Nem...

Rózsák illata bódítja lelkem Leheletem friss, mint a hajnali ég Tűz ég szívemben, lobbanása üde, mint szirmokban a nedű   Örökrendű e körforgás, mint maga a...