Embermások a világ arcán. Mosolyok, fintorok, és egyre több rángás. Idegesek vagyunk, néha könyörtelenek is. Vajon Isten akarta így? Képmások lettünk, véges teremtmények: a földi...

Csillagok közt bolyong a lélek, úttalan utakon keresgélek bolygót, kutat, holdakat vagy űrt, hol világlik csillámlón, mi idelenn már tovatűnt. És odafenn csillagok közt ölelkezik...