Még időben A huszonnegyedik órában A harminc egyedik napon, Átbukott a csúcson a nap Nő az árnyékom a falon. Hűvösebb már a levegő De felcsillan...

Égve hagytam a gyertyát, Nézem, nézem a lángját, Tükröződöm benne, Olvadok össze egyre. A lángban minden múlik, Az idő síkja nyúlik, Remeg, fénylik, füstöl, Világítja...

Magas hegyek ormáról indultam, A felhők felett lubickoltam én, Hova fogok jutni, még nem tudtam, A fejem felett ragyogott az ég. De később csak dombok...

Egy csodálatos tisztás közepén látlak, Hogy boldog legyek, a karomba várlak, Lelkemben tomboló, lángoló szerelem, Ennek viszonzása, csak ez kell nekem! Mint tomboló tűzvihar száguldok...

Egy könnycsepp gördül az arcodon, Öröm vagy bánat, azt nem tudom, Csillan a napfény a könnycseppen, Ettől nem gördül könnyebben. Tükröződik benne a világ, Semmit...