Magas hegyek ormáról indultam,
A felhők felett lubickoltam én,
Hova fogok jutni, még nem tudtam,
A fejem felett ragyogott az ég.
De később csak dombok közt baktattam,
És innen már látszott a sivár rét,
A változást lassanként megszoktam,
Gyűltek a felhők életem egén.
Leérek a síkságra s mit látok,
Csak kopár vidék és kietlen táj,
De most én valami másra várok.
És gondolatom csak a hegyen jár,
Ha vissza jutok szívem kitárom,
Mert lelkem szabadon csak ott száll!
Author: Török Ignác
Török Ignác vagyok, 2016-17 körül kezdtem el írni, de akkor ez gyorsan abba is maradt. Majd 2024 júniusában egy beszélgetés kapcsán kiderült, hogy mást is érdekelhet amit írok, így újra kezdtem és azóta folyamatosan születnek a művek. Írtam rövid novellákat és sok verset. Vallom, hogy a versek nagy részét nem írni, hanem leírni kell csak, mert bennem vannak, csak kell valami ami előhozza: „Nem én írom a verseket, Bennem laknak léteznek, Kihozzák az érzelmek” Ősszel úgy döntöttem, hogy megmérettetem magam és elkezdtem pályázatokat keresni. Három pályázatra küldtem verseket és mindhárom sikeres volt, most hirtelen három könyvben jelennek meg műveim.
