Az én szülői házam végében szintén patak folydogált/folydogál még a mai napig is, csak én költöztem el onnan a lakótelepre, a szüleim pedig a végső megnyugvás helyére. Tőlünk két házzal lejjebb volt a patak.
„Tűzfalam felperzsel minden
veszélyforrást, nincs szabály,
eltűnök így veled én is,
még a Google sem talál,”
Rászoktunk a virtuális világra, melynek tagadhatatlan, hogy van előnye, például így tudjuk olvasni egymást is, információhoz jutni, stb. A lényeg az, hogy ne legyünk a rabjai és maradjanak meg az emberi, élő kapcsolataink is.
„Formát öltött bennem mélyen még tavasszal a bánat,
Ősszel összeszorul szívem, megint vége van a nyárnak.”
Fájdalmasan szomorú, szép sorok. Valamikor nagyon szerettem a négy évszakot, mert télen tél volt, jégcsapokkal, faggyal, hóval. A lejtős utcánkon szánkáztunk sokszor huszan, máskor akár negyvenen is. Mikulás, karácsony ünnepi fények, a lakásban a kályha duruzsolt és adta a meleget. A tavasz előhozta a hó alól a hóvirágot, húsvétre mindig új szandált és szép fehér térdzoknit kaptunk, Aztán lassan virágba borult a természet és a nyár és az ősz meghozta a maga termését. Az ősz sokáig szép volt, csupán a november volt esős, ködös, sötét és nyirkos, de akkor már a decembert vártuk. Felborult minden. Télen nincs hó, ha netán hull is, máris olvadó. Májusban is vannak hideg napok és a nyár időnként elviselhetetlenül forró.
Nincs markáns átmenet az évszakok között, így ez már valóban nem az, ami örömöt okoz.
Szeretettel: Rita
Egy valódi interjú olvasói lehettünk. Az igazi interjú ilyen, ugyanis olyan is van, amikor az interjút készítő többet beszél, mint az alanya, szinte a szájába akarja adni a szót, valójában ő akar szerepelni és úgy tűnik, hogy maga az interjú alanya nem is érdekli őt.
Ez viszont épp olyan volt, amilyennek lennie kellene, minden interjút készítőnek.
„Aminek örülhetsz, az ami most van, a csendes ősz,
becsüld meg ezt, becsüld meg a jelen valót,”
Tetszéssel olvastam a verset. Egyetértek a kiollózott mondattal. Nem biztos, hogy a fiatal évek mindig szebbek és jobbak voltak, mint a mostaniak. Már végigküzdöttük azokat, hoztak boldogságot, de hoztak fájdalmakat, csalódásokat, veszteségeket is. Most megengedhetjük magunknak, hogy azzal foglalkozzunk, amivel akarunk, oda menjünk, ahol jól érezzük magunkat, nem parancsol nekünk senki, szabadok vagyunk, legalábbis a kötelezettségek alól. Ha meglátjuk még az életben azt, ami szép, jó, nemes és ami kellemes érzést vált ki belőlünk, akkor akár boldogabbak is lehetünk, mint egykor, amikor épp csalódtunk, temettünk, gyászoltunk, hiteltartozásaink voltak, aggódtunk, hogy fel tudjuk-e nevelni a gyermekeink, hogy jó szülők vagyunk-e, hogy mi is bekerülünk-e azok közé, akiket elbocsátanak, stb. Mást kínál az élet, azt kell megragadni. Örülni a felkelő- vagy a lemenő napnak, ki-ki melyiket látja, annak, hogy a nyár jön, amikor sokáig van világos, hogy még beszámítható állapotban vagyunk, hogy még tudunk jönni-menni, írni, olvasni. Egy jó találkozásnak, egy kellemes beszélgetésnek, a nyiló virágnak, a madarak dalának, a frissen nyírt fű illatának, a tiszta ágyneműnek, annak, hogy van hol lehajtani a fejünket. Reggelig tudnám sorolni, de mindenkinek a saját boldogságát kell megtalálnia.
Nagyon szép alkotás volt. Bizony, sok hölgyben, miután mégis megszülte nem vágyott gyermekét, feltámadnak az anyai érzések és magáénak akarja őt.
Anna is megélte az anyaság vágyva-vágyott örömét.
Szeretettel: Rita
Kedves Edit!
Az én szülői házam végében szintén patak folydogált/folydogál még a mai napig is, csak én költöztem el onnan a lakótelepre, a szüleim pedig a végső megnyugvás helyére. Tőlünk két házzal lejjebb volt a patak.
Szeretettel: Rita
„Tűzfalam felperzsel minden
veszélyforrást, nincs szabály,
eltűnök így veled én is,
még a Google sem talál,”
Rászoktunk a virtuális világra, melynek tagadhatatlan, hogy van előnye, például így tudjuk olvasni egymást is, információhoz jutni, stb. A lényeg az, hogy ne legyünk a rabjai és maradjanak meg az emberi, élő kapcsolataink is.
Szeretettel: Rita
„Formát öltött bennem mélyen még tavasszal a bánat,
Ősszel összeszorul szívem, megint vége van a nyárnak.”
Fájdalmasan szomorú, szép sorok. Valamikor nagyon szerettem a négy évszakot, mert télen tél volt, jégcsapokkal, faggyal, hóval. A lejtős utcánkon szánkáztunk sokszor huszan, máskor akár negyvenen is. Mikulás, karácsony ünnepi fények, a lakásban a kályha duruzsolt és adta a meleget. A tavasz előhozta a hó alól a hóvirágot, húsvétre mindig új szandált és szép fehér térdzoknit kaptunk, Aztán lassan virágba borult a természet és a nyár és az ősz meghozta a maga termését. Az ősz sokáig szép volt, csupán a november volt esős, ködös, sötét és nyirkos, de akkor már a decembert vártuk. Felborult minden. Télen nincs hó, ha netán hull is, máris olvadó. Májusban is vannak hideg napok és a nyár időnként elviselhetetlenül forró.
Nincs markáns átmenet az évszakok között, így ez már valóban nem az, ami örömöt okoz.
Szeretettel: Rita
Nagyon szép, bizonyságtevő soraid tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita
„Lemegyek a kertem alá,
hol csendes békesség honol,
szívem,lelkem ott lesz boldog,
nekem dalol a kismadár.”
Olykor a természet csendjében talál ránk a boldogság, ott ránk találnak a régi, szép emlékek.
Szeretettel: Rita
„piciny neszezés
levélzizzenés”
Apró szösszeneteid tetszéssel olvastam. Éjszaka még a halk „zajok” is jobban érzékelhetők.
Szeretettel: Rita
itt van a nyár,
a mindig-újra-várt herceg,
‘a kalászérlelő;”
Kellemes, szép sorok a nyár dicséretéről.
Szeretettel: Rita
Egy valódi interjú olvasói lehettünk. Az igazi interjú ilyen, ugyanis olyan is van, amikor az interjút készítő többet beszél, mint az alanya, szinte a szájába akarja adni a szót, valójában ő akar szerepelni és úgy tűnik, hogy maga az interjú alanya nem is érdekli őt.
Ez viszont épp olyan volt, amilyennek lennie kellene, minden interjút készítőnek.
Szeretettel gratulálok: Rita
„Aminek örülhetsz, az ami most van, a csendes ősz,
becsüld meg ezt, becsüld meg a jelen valót,”
Tetszéssel olvastam a verset. Egyetértek a kiollózott mondattal. Nem biztos, hogy a fiatal évek mindig szebbek és jobbak voltak, mint a mostaniak. Már végigküzdöttük azokat, hoztak boldogságot, de hoztak fájdalmakat, csalódásokat, veszteségeket is. Most megengedhetjük magunknak, hogy azzal foglalkozzunk, amivel akarunk, oda menjünk, ahol jól érezzük magunkat, nem parancsol nekünk senki, szabadok vagyunk, legalábbis a kötelezettségek alól. Ha meglátjuk még az életben azt, ami szép, jó, nemes és ami kellemes érzést vált ki belőlünk, akkor akár boldogabbak is lehetünk, mint egykor, amikor épp csalódtunk, temettünk, gyászoltunk, hiteltartozásaink voltak, aggódtunk, hogy fel tudjuk-e nevelni a gyermekeink, hogy jó szülők vagyunk-e, hogy mi is bekerülünk-e azok közé, akiket elbocsátanak, stb. Mást kínál az élet, azt kell megragadni. Örülni a felkelő- vagy a lemenő napnak, ki-ki melyiket látja, annak, hogy a nyár jön, amikor sokáig van világos, hogy még beszámítható állapotban vagyunk, hogy még tudunk jönni-menni, írni, olvasni. Egy jó találkozásnak, egy kellemes beszélgetésnek, a nyiló virágnak, a madarak dalának, a frissen nyírt fű illatának, a tiszta ágyneműnek, annak, hogy van hol lehajtani a fejünket. Reggelig tudnám sorolni, de mindenkinek a saját boldogságát kell megtalálnia.
Szeretettel: Rita