„Nem éltem,
csak féltem”

Szomorú. Pedig élni kell, míg van rá lehetőség. Egyszer úgy is véget ér.

Szeretettel: Rita

Olvastam a bejegyzését, de nem tudtam ide „varázsolni”. Ezek szerint mégis volt kivel ünnepelni. Az pedig, hogy ki mennyit eszik a választékból az a saját döntése.

Az egyedüllétnek is megvan a maga előnye.

Szeretettel: Rita

Kedves Gyöngyi!

Köszönöm a figyelmed és a kedves szavaid egyaránt. A fotón természetesen én vagyok, közel nyolcvan évesen. Azért a szép idő még megpezsdíti az én szívem is.

Szeretettel: Rita

„Megint olyan lehetnék, mint ártatlan gyermek.
Ki csalódása után… töretlenül szeret,”

Bizony jó lenne olyannak maradni, de hiába, ha már egyszer felnőttünk.

Szeretettel: Rita

„A kikelet pompásan virágzik,
lelkünkbe laza lelkesedést lopott,
a hit és a remény értékes vendég.”

Igen, minden elmúlik egyszer, az a fontos, hogy jó emléket hagyjon maga után.

Szeretettel: Rita

Bár elég hosszú volt az írás, nem bánom, hogy elolvastam. Sütött belőle az apai szeretet és büszkeség a fiára. Milyen jó lehetett Bálintnak egy ilyen édesapával! Talán nem is tudta, hiszen mindenkinek az a természetes, amiben él.

Szeretettel gratulálok és nem csak az íráshoz, hanem a személyhez is, aki írta. Sok ilyen édesapára lenne szükség, sőt az lenne a legjobb, ha mind ilyen lenne!

Szeretettel: Rita

„Végül, tán még nekem is
megadatnék,
Hogy melletted magamra
találhatnék.”

Nagyon szép szerelmes sorok. A párunk mellett érezhetnénk magunkat egésznek. Különben hiányzik a másik felünk.

Szeretettel: Rita

Igen. Béke poraira.

Egyszer mindannyian elmegyünk.

Szeretettel: Rita

Szívesen kedves Noémi.

Szeretettel: Rita

Nagyon kedves, szerethető kis meséd tetszéssel olvastam.

Szeretettel: Rita