„Barrabás ezredes a biztonsági szobájában ült. Nagyon figyelt, de nem értette azt, amit látott. Halál helyett életet. Csodálkozva nézte a megváltozott, békességes embereket, akik kinyitották a rácsokat és szabadon szétszéledtek a fák között. A szülők megtalálták a gyermekeiket, a morcos katonák letették a fegyvereiket.”
Igazi lázadó alkotás volt. Nem kötelező a tradiciókat tartani, de legalább azok összehozzák az egyébként szétszóródott családtagokat egy jó kis beszélgetésre. Egyébként pl. az én unokáim nem etetik édességgel a gyerekeket, azonban időnként egy-egy kis csoki sem árt, minden esetre jobb a töménynél és a kábitószernél. Sonka, főtt tojás, retek, vagy egyéb zöldség is dukál a vendéglátáshoz. Ami pedig az italt illeti, mivel mindenki kocsival jön, az alkohol szóba se jöhet. Egy kis üdítő, vagy kávé, annyi. Akinek szép családja van, az örömmel készül, de mindenki maga dönti el, hogy mivel tölti az ünnepeket.
Szívesen. A válaszában foglaltakkal egyetértek. Egyébként én magam is későn kezdtem el írni, konkrétan az édesanyám halála után, mivel hozzá már nem mehettem apró-cseprő dolgaimmal. A HM-nél kezdtem, majd onnan a Napvilágra mentem, ami sajnos már nem működik, így egy ismerősöm ajánlására érkeztem ide.
Jobb későn, mint soha. Ebben a korban már sokkal több ideje van az embernek az írásra, mint fiatalon volt.
Igaza van. Viszont sajnálom, ha nincs kivel ünnepelnie.
Szeretettel: Rita
Kedves Mónika!
Megtisztelő a véleményed. Köszönöm az olvasást és a hozzászólást.
Szeretettel: Rita
„Feltámadt! – él, ki holtra szánt,
ki áldva hordta bűn porát,
s most lépdel égi reggelen,”
Nagyon szép és egyben aktuális sorok is húsvétkor.
Szeretettel: Rita
„Nem hatja meg a könny azt, ki megtagadott,”
Ez így igaz, az ilyen előtt nem is érdemes kimutatni, hogy fáj.
Szeretettel: Rita
Jó volt olvasni, kellemes, kedves, szép tavaszi soraid. Egyúttal gratulálok az elismermő oklevélhez is.
Szeretettel: Rita
„Barrabás ezredes a biztonsági szobájában ült. Nagyon figyelt, de nem értette azt, amit látott. Halál helyett életet. Csodálkozva nézte a megváltozott, békességes embereket, akik kinyitották a rácsokat és szabadon szétszéledtek a fák között. A szülők megtalálták a gyermekeiket, a morcos katonák letették a fegyvereiket.”
Érdeklődéssel olvastam az alkotást.
Szeretettel: Rita
„Ki szeretnék innen törni”
Mi akadálya van?
Szeretettel: Rita
Igazi lázadó alkotás volt. Nem kötelező a tradiciókat tartani, de legalább azok összehozzák az egyébként szétszóródott családtagokat egy jó kis beszélgetésre. Egyébként pl. az én unokáim nem etetik édességgel a gyerekeket, azonban időnként egy-egy kis csoki sem árt, minden esetre jobb a töménynél és a kábitószernél. Sonka, főtt tojás, retek, vagy egyéb zöldség is dukál a vendéglátáshoz. Ami pedig az italt illeti, mivel mindenki kocsival jön, az alkohol szóba se jöhet. Egy kis üdítő, vagy kávé, annyi. Akinek szép családja van, az örömmel készül, de mindenki maga dönti el, hogy mivel tölti az ünnepeket.
Szeretettel: Rita
„Vad vágtába kezdtek a szűkülő évek
és szívemben rendre fogy a vágyakozás,
hogy reményt hoz a nyárelő.”
Őszinte, szép sorok. Bizony így vagyunk ezzel mindannyian, akik megöregszünk, már csak múltunk van és talán egy cseppnyi jelenünk.
Szeretettel: Rita
Szívesen. A válaszában foglaltakkal egyetértek. Egyébként én magam is későn kezdtem el írni, konkrétan az édesanyám halála után, mivel hozzá már nem mehettem apró-cseprő dolgaimmal. A HM-nél kezdtem, majd onnan a Napvilágra mentem, ami sajnos már nem működik, így egy ismerősöm ajánlására érkeztem ide.
Jobb későn, mint soha. Ebben a korban már sokkal több ideje van az embernek az írásra, mint fiatalon volt.
Üdvözlettel: Rita