Megrázó sorok egy gyermek félelméről. A szűlő ilyenkor nem hagyhatja magára a gyermeket, sőt az is hasznos tud lenni, ha miután megnyugtatta, egy kis lámpát felkapcsol olyan helyen, ahol a nyugodt alvást nem zavarja, de nyújt annyi fényt, hogy ne legyen áthatolhatatlan sötét. A vaksötétet felnőttként se szeretem, nálam is ég egy kis jelző lámpa, ami nem is lámpa, hanem ilyen konnektorba dugható enyhe fényt adó „valami”, így ha éjjel kénytelen vagyok felkelni, nem kell lámpát gyújtanom, a nélkül is látok annyit, amennyire szükségem van.
„Egyet sajnálok csak nagyon, és ha tudsz magyarázd meg nekem azt, hogy arra miért volt szükség, hogy leveleidben úgy írtál, mint aki nagyon szeret és nagyon szeretnél már ismét látni és találkozni velem? Ez mire volt jó? Miért tartottad bennem a reményt, amikor te már mással voltál boldog?” Teljesen jogos kérdés volt Bandi részéről. Ha erős kifejezéssel szeretnék élni, Annától szemét dolog volt úgy tenni, mint aki még mindig Bandit szereti, miközben már új szerelme akadt. Finomabban fogalmazva, nem volt korrekt Anna eljárása. Megalázó helyzetbe hozta Bandit, aki azon ábrándozott, mennyire fognak örülni egymásnak a viszontlátás alkalmából. Aztán csak tetézte az esküvői meghívóval. Miért kell meghívni azt, akit elhagyott? És ha fokozni lehet az inkorrektséget, akkor ezt követően táviratban értesítette, hogy mégse jöjjön el. Elképesztő! Bandi helyében látni se akarnám már Annát, nem hogy beszélni vele. A szerelem jön kéretlenül is, és mindenképpen fájdalmas annak a félnek, aki szeret, de akkor már legalább ne ilyen megjátszós módon bánt volna Bandival. Írta volna meg őszintén, hogy sajnálja, de beleszerett egy másik fiúba és ez a szerelem kölcsönös. Éppen ezért kéri, hogy ne várja őt. A mű elején kiderül, hogy Bandi is házasságban él. Ezek szerint nem olyan boldog, ha még mindig ennyire fontos számára az a hat hónap, amíg Annával járt. Mint alkotást ezt is tetszéssel és érdeklődéssel olvastam.
Szeretettel gratulálok a megjelentetéshez. Valóban szép, tartalmas ünnepi sorok. Tetszéssel olvastam mindkettőt.
Szeretettel: Rita
Bölcs sorok, melyet tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita
„Nem mozdul a szó,
helye képzelet.”
Szomorú. Talán nem a visszhanghoz kellene szólni, hanem egy másik emberhez.
Szeretettel: Rita
Nagyon szívesen.
Szeretettel: Rita
Kedves Zita!
Nagyon szívesen.
Szeretettel: Rita
Megrázó sorok egy gyermek félelméről. A szűlő ilyenkor nem hagyhatja magára a gyermeket, sőt az is hasznos tud lenni, ha miután megnyugtatta, egy kis lámpát felkapcsol olyan helyen, ahol a nyugodt alvást nem zavarja, de nyújt annyi fényt, hogy ne legyen áthatolhatatlan sötét. A vaksötétet felnőttként se szeretem, nálam is ég egy kis jelző lámpa, ami nem is lámpa, hanem ilyen konnektorba dugható enyhe fényt adó „valami”, így ha éjjel kénytelen vagyok felkelni, nem kell lámpát gyújtanom, a nélkül is látok annyit, amennyire szükségem van.
Szeretettel: Rita
„Egyet sajnálok csak nagyon, és ha tudsz magyarázd meg nekem azt, hogy arra miért volt szükség, hogy leveleidben úgy írtál, mint aki nagyon szeret és nagyon szeretnél már ismét látni és találkozni velem? Ez mire volt jó? Miért tartottad bennem a reményt, amikor te már mással voltál boldog?” Teljesen jogos kérdés volt Bandi részéről. Ha erős kifejezéssel szeretnék élni, Annától szemét dolog volt úgy tenni, mint aki még mindig Bandit szereti, miközben már új szerelme akadt. Finomabban fogalmazva, nem volt korrekt Anna eljárása. Megalázó helyzetbe hozta Bandit, aki azon ábrándozott, mennyire fognak örülni egymásnak a viszontlátás alkalmából. Aztán csak tetézte az esküvői meghívóval. Miért kell meghívni azt, akit elhagyott? És ha fokozni lehet az inkorrektséget, akkor ezt követően táviratban értesítette, hogy mégse jöjjön el. Elképesztő! Bandi helyében látni se akarnám már Annát, nem hogy beszélni vele. A szerelem jön kéretlenül is, és mindenképpen fájdalmas annak a félnek, aki szeret, de akkor már legalább ne ilyen megjátszós módon bánt volna Bandival. Írta volna meg őszintén, hogy sajnálja, de beleszerett egy másik fiúba és ez a szerelem kölcsönös. Éppen ezért kéri, hogy ne várja őt. A mű elején kiderül, hogy Bandi is házasságban él. Ezek szerint nem olyan boldog, ha még mindig ennyire fontos számára az a hat hónap, amíg Annával járt. Mint alkotást ezt is tetszéssel és érdeklődéssel olvastam.
Szeretettel: Rita
Jó kérdések, érdemes mindenkinek őszintén válaszolnia rá, még ha csak magában teszi meg, akkor is.
Szeretettel: Rita
„Ma még nem tudom nyughatatlan lelkem
Vajon rátalál –e régóta keresett önmagára?!”
Igen, rátalál, csak engedni kell neki. Nem kell túlgondolni az életet, mert az csak egyszer adatik meg, akkor kell megélni minden pillanatát.
Szeretettel: Rita
Nagyon szívesen.
Szeretettel: Rita