kussvét

A csokinyúl egyre inkább ráébredt, hogy a húsvét valójában csak egy hatalmas átverés. Az egész évi kemikáliákkal teli édességhegyek, a műanyag tojások, amiket a gyerekek úgy zabálnak, mint valami mesterséges boldogságot adó tablettát mindez egy elcseszett ipari méretű mesterkedés része, amit a gyógyszergyárak találtak ki. Miért is? Mert mindenki annyira éhes a „tradiciós” hülyeségre, hogy szó szerint megöli magát vele. A ma csokitojást zabáló kölyke, a holnap dagadt, cukorbeteg felnőttje lesz. Aki rengeteg pénzt költ majd gyógyszerekre. Nem az a cél, hogy meggyógyuljanak, hanem, hogy hosszú évekig szedjenek minél több orvosságot.
Ezért hát egy nap, amikor a napot néhány szem Franciadrazséval kezdte, és egy üveg vörösbort is bontott, nem törődve az éppen elszabaduló húsvéti hercehurcával, elkezdett újra gondolkodni. Húsvét helyett inkább „Húzzunk el a picsába” napot hirdetett, amelynek célja nem más, mint, hogy a világ megtanuljon végre nem elvárásokat pakolni a nyúlra! Na meg elég volt abból, hogy mindenki állandóan csak a csoki tojásokat meg a mindent beborító cukrot követeli.
Azt akarják, hogy én is megint csak hajlongjak a szokásoknak? Hát nem! Mostantól én vagyok a húsvéti lázadás vezetője! A tojások meg mehetnek a fenébe, inkább tojjon mindenki magának drazsét, tojást vagy amit csak akar, én szarok rá!” – gondolta a nyúl, miközben hányingere lett attól, hogy egyre nagyobb népszerűségre tett szert.
Mikor megtudta, hogy egyes családok már a „nagy húsvéti tojás vadászat” lázában égnek, öklendezni kezdett. Fogta a cuccát és Franciaországba emigrált. Szarok én nektek drazsékat, Franciadrazsét!
Nézd, ezek nem drazsék, hanem kiábrándultság-egyensúlyi gömbök. Többet érnek, mint a süket szokások! – mondta a nyúl, aki most már egészen más szerepben tündökölt: egyfajta önálló filozófiát alkotott a húsvéti ünnepről, ami inkább a személyes választásról szólt, mint a süket tradíciókról és bár sokan még mindig csodálkozva álltak a drazsékat tartó kosarak előtt, a csokinyúl csak mosolygott, miközben egy üveg Bordeaux-t bontott, és megint elgondolkodott. Miért is kéne neki bárkinek is válaszolnia? A húsvéti nyúlnak nem szabad mindig meghallani a gyerekek kényes nyávogásait… az élet sokkal többről szól, mint édességek meg képmutatás, meg rongyrázás.
A húsvéti nyúlnak elege lett ebből az idióta, semmiről sem szóló zabálós, piálós kiüresített ünnepből. Párizsban él, alkoholista lett és nem vesz tudomást semmiről.

Ez csak egy metafora. Vagy nem.
Boldog Kussvétot!

Author: Mandel Imre

Mandel Imre az Irodalmi Rádió szerzője. Nagyon fiatalon kezdtem el írni. Először csak betűket, aztán szavakat is (cica, papa). Fogalmam sem volt hogyan kell fogalmazni. Később belejöttem. Felelősséget nem szívesen vállalok az írásaimért. Nem én találtam ki, hogy közre adjam őket. Lelkemnek kedves menyecske terelt erre. Azt gondolom, hogy a humornak mindig, mindenhol helye van. Ez nem művészet, ez trauma fermentálva.