Sajnos a nagy szerelmek idáig tudnak fajulni. Ezt én is átéltem. Ráadásul igazán a gyerek issza meg a levét, akinek anyára és apára egyaránt szüksége lenne.
Ez se tartozott éppen a legrövidebb írások közé, viszont egy másik oldalát mutatta meg benne. Itt nem hölgyről és urakról volt szó, hanem – alapvetően – egy nagypapa és a kisunoka kapcsolatáról. A szülőkről azért megvan a véleményem, mert az alkotásból az jött le, hogy először is az utolsó percben gondoltak arra, hogy vissza kell menni dolgozni és arra az időre valakire rá kell bízniuk a kislányuk. A másik, ami nem tetszett a viselkedésükben, hogy a saját szüleik csak a segítség esetén jutottak eszükbe. Szó se volt arról, hogy együtt várták az újszülött érkezését, hogy addig is találkoztak volna egymással, amíg az édesanya otthon maradhatott a gyermekkel. A nagymamáknak többnyire nagyobb érzékük van a kicsikhez, nem véletlen, hogy a bölcsődékben, óvodákban nők dolgoznak. A nagypapának ez már kihívás volt. Úgy tünt, hogy a nagypapa vagy Antal lehetett, vagy volt tapasztalata abban, hogy milyen egy aprócska gyermek, mert nagyon életszerűen írt az unokavigyázásról, ami valójában számára kihívást és nehézséget jelentett. A nagypapák többnyire az iskolás gyerekekkel tudnak érdemben foglalkozni – pecázni, focizni, gombfocizni, kártyázni, kirándulni, stb. – nem pedig azokkal a gyermekekkel, akik még beszélni se tudnak. Nekem az volt az érzésem, hogy a kislány szülei kihasználták mind a nagymamát, mind a nagypapát. Fel se merült bennük, hogy babyszittert fogadjanak, akit megfizetnek, aki valószínűleg egy fiatal hölgy, akinek nagyobb érzéke van a kicsikhez. A távolság pedig, mint ahogy tudjuk, megszépíti még a korábban nehézségként átélt helyzeteket is. Valójában a kicsinek tényleg olyan személy kell, aki még vele együtt kúszik, mászik, kacarászik, nem pedig folyton stresszel. Ezért jó, ha fiatalon születik meg a gyermek és a nagyszülő is fiatal. Mikor hozzám jöttek a nyári szünetben az unokák, akkor ugróköteleztem, ugróiskoláztam, játszótérre, uszodába, stb. mentünk. Mikor pedig még kisebbek voltak, akkor leterítettem az asztalt egy nagy pléddel és én is „bunkiztam” velük. Egy gyerekkel egyébként nagyon könnyű, csak rá kell tudni hangolódni, hogy mit szeret, mi okoz örömöt neki. Minden gyerek más, ezért ha többen vannak, ráadásul különböző korúak, akkor már valóban nem árt a szakértelem hozzájuk.
Kedves Antal!
Örülök, hogy egyet tud érteni a hozzászólásommal.
Szeretettel: Rita
Köszönöm szépen a tájékoztatást.
Tisztelettel és szeretettel: Rita
Sajnos a nagy szerelmek idáig tudnak fajulni. Ezt én is átéltem. Ráadásul igazán a gyerek issza meg a levét, akinek anyára és apára egyaránt szüksége lenne.
Szeretettel: Rita
Kedves Antal!
Ez se tartozott éppen a legrövidebb írások közé, viszont egy másik oldalát mutatta meg benne. Itt nem hölgyről és urakról volt szó, hanem – alapvetően – egy nagypapa és a kisunoka kapcsolatáról. A szülőkről azért megvan a véleményem, mert az alkotásból az jött le, hogy először is az utolsó percben gondoltak arra, hogy vissza kell menni dolgozni és arra az időre valakire rá kell bízniuk a kislányuk. A másik, ami nem tetszett a viselkedésükben, hogy a saját szüleik csak a segítség esetén jutottak eszükbe. Szó se volt arról, hogy együtt várták az újszülött érkezését, hogy addig is találkoztak volna egymással, amíg az édesanya otthon maradhatott a gyermekkel. A nagymamáknak többnyire nagyobb érzékük van a kicsikhez, nem véletlen, hogy a bölcsődékben, óvodákban nők dolgoznak. A nagypapának ez már kihívás volt. Úgy tünt, hogy a nagypapa vagy Antal lehetett, vagy volt tapasztalata abban, hogy milyen egy aprócska gyermek, mert nagyon életszerűen írt az unokavigyázásról, ami valójában számára kihívást és nehézséget jelentett. A nagypapák többnyire az iskolás gyerekekkel tudnak érdemben foglalkozni – pecázni, focizni, gombfocizni, kártyázni, kirándulni, stb. – nem pedig azokkal a gyermekekkel, akik még beszélni se tudnak. Nekem az volt az érzésem, hogy a kislány szülei kihasználták mind a nagymamát, mind a nagypapát. Fel se merült bennük, hogy babyszittert fogadjanak, akit megfizetnek, aki valószínűleg egy fiatal hölgy, akinek nagyobb érzéke van a kicsikhez. A távolság pedig, mint ahogy tudjuk, megszépíti még a korábban nehézségként átélt helyzeteket is. Valójában a kicsinek tényleg olyan személy kell, aki még vele együtt kúszik, mászik, kacarászik, nem pedig folyton stresszel. Ezért jó, ha fiatalon születik meg a gyermek és a nagyszülő is fiatal. Mikor hozzám jöttek a nyári szünetben az unokák, akkor ugróköteleztem, ugróiskoláztam, játszótérre, uszodába, stb. mentünk. Mikor pedig még kisebbek voltak, akkor leterítettem az asztalt egy nagy pléddel és én is „bunkiztam” velük. Egy gyerekkel egyébként nagyon könnyű, csak rá kell tudni hangolódni, hogy mit szeret, mi okoz örömöt neki. Minden gyerek más, ezért ha többen vannak, ráadásul különböző korúak, akkor már valóban nem árt a szakértelem hozzájuk.
Szeretettel: Rita
Igen, magunkon kell elkezdeni a változást.
Szeretettel: Rita
Így igaz.
Szeretettel: Rita
Egyetértéssel és tetszéssel:
Rita
„Isten fentről nekem így üzen:
Vigyáznak rád a védőangyalok!”
Nagyon szép sorok. Tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita
„Neked erős a hited, erősek a gyökereid;
Hát életben maradsz!”
Bizony, a láthatatlan gyökereken múlik minden. A megkapaszkodásunk, fentmaradásunk.
Szeretettel: Rita
Sajnos ilyen az ember, felemel és letaszít. Ezt látjuk a mindennapokban is.
Szeretettel: Rita