Sajnálom. Nyilván nem vagyok azon az irodalmi szinten, hogy ne lehessenek tévedéseim. Az a helyzet, hogy amit nem értek, arra nem tudom azt mondani/írni, hogy egyetértéssel, mert ráadásul sznob se vagyok. Én így látom Ady helyzetét, mint aki inkább az elismertebbek közé tartozott és a szabadság fővárosába ment alkotni, vagyis – megítélésem szerint – senki nem törte le a szárnyait. Gondolom, hogy nem baj, ha laikusként ez a véleményem.
Nagyon szépen, olvasmányosan írsz. A téma is szívhez szóló volt. Sokaknak ötezer forint nem tétel, mégse adnak, ennek a szerencsétlen embernek pedig valódi kincs.
„Olyan lett szegény, mint egy régi, gyönyörű virág, amit az élet néha lepréselt, az idő kiszárított és talán a sorsunk rendezője tompultságot bocsájtott rá, hogy könnyebben viselje az elmúlás fájdalmát.”
Nagyon szép gondolat.
Nagy kincs, ha öregkorára is friss marad a szellem, de sajnos minél idősebb az ember, ennek egyre kisebb az esélye. Régebben azt mondtam, hogy idejében kellene meghalni, ma már tudom, hogy ez nem a mi döntésünk. Az se számít, hogy a szülő meddig élt és miben halt meg. Persze a betegség öröklésének hajlama is tényező lehet, de hogy kitől mit öröklünk, azt nem tudjuk. Édesanyám a 92. életévben halt meg, hála Istennek végig tiszta volt a szelleme. Édesapám 70 évesen rákban, neki is tiszta volt a tudata, de ha él még 10-20 évet?-ki tudja. Nagyon sokat szenvedett szegény. Nem jó megöregedni, hiszen minden romlik, kinél ez, kinél az jobban. Jó, hogy vannak otthonok, mert a család kikészül a beteg hosszú távú ápolásától. Aput édesanyám ápolta, őt meg én, de ezek csak hónapok voltak és fekvő beteg volt. Egyikünk se tudja, hogy mi vár rá.
Emberséges, szép, ugyanakkor szomorú történet volt az élet hanyatlásáról és elmúlásáról.
Sajnálom. Nyilván nem vagyok azon az irodalmi szinten, hogy ne lehessenek tévedéseim. Az a helyzet, hogy amit nem értek, arra nem tudom azt mondani/írni, hogy egyetértéssel, mert ráadásul sznob se vagyok. Én így látom Ady helyzetét, mint aki inkább az elismertebbek közé tartozott és a szabadság fővárosába ment alkotni, vagyis – megítélésem szerint – senki nem törte le a szárnyait. Gondolom, hogy nem baj, ha laikusként ez a véleményem.
Szeretettel: Rita
Kedves Zoé!
Köszönöm az olvasást és a kedves hozzászólást.
Szeretettel: Rita
Kedves Zoé!
Nagyon szépen köszönöm.
Szeretettel: Rita
Nagyszerű soraid, melyek telve vannak jókívánsággokkal tetszéssel olvastam. Valósuljon meg mind, én is ezt kívánom!
Szeretettel: Rita
Igen. Mondhatjuk azt is, hogy kezdjük új lappal!
Szeretettel: Rita
Nagyon szépen, olvasmányosan írsz. A téma is szívhez szóló volt. Sokaknak ötezer forint nem tétel, mégse adnak, ennek a szerencsétlen embernek pedig valódi kincs.
Szeretettel: Rita
Remek újévi indítás volt! Így legyen! Áldott, békés, szeretetteljes 2025-öt kívánok mindenkinek!
Szeretettel: Rita
„Jövő, jelen, múlt ma összezengenek.
Ember! Kulcsold imára te is kezed,
s büszke fejed előttem mélyre hajtsd.”
Nagyszerű, felemelő gondolat.
Szeretettel: Rita
Akkor minden rendben.
Szeretettel: Rita
„Olyan lett szegény, mint egy régi, gyönyörű virág, amit az élet néha lepréselt, az idő kiszárított és talán a sorsunk rendezője tompultságot bocsájtott rá, hogy könnyebben viselje az elmúlás fájdalmát.”
Nagyon szép gondolat.
Nagy kincs, ha öregkorára is friss marad a szellem, de sajnos minél idősebb az ember, ennek egyre kisebb az esélye. Régebben azt mondtam, hogy idejében kellene meghalni, ma már tudom, hogy ez nem a mi döntésünk. Az se számít, hogy a szülő meddig élt és miben halt meg. Persze a betegség öröklésének hajlama is tényező lehet, de hogy kitől mit öröklünk, azt nem tudjuk. Édesanyám a 92. életévben halt meg, hála Istennek végig tiszta volt a szelleme. Édesapám 70 évesen rákban, neki is tiszta volt a tudata, de ha él még 10-20 évet?-ki tudja. Nagyon sokat szenvedett szegény. Nem jó megöregedni, hiszen minden romlik, kinél ez, kinél az jobban. Jó, hogy vannak otthonok, mert a család kikészül a beteg hosszú távú ápolásától. Aput édesanyám ápolta, őt meg én, de ezek csak hónapok voltak és fekvő beteg volt. Egyikünk se tudja, hogy mi vár rá.
Emberséges, szép, ugyanakkor szomorú történet volt az élet hanyatlásáról és elmúlásáról.
Szeretettel: Rita