A lélek tragikus sorsa
(a meggyalázott táltosság-tudat)1
Táltosnak gyermekként levágták a szárnyát,
s repülne ha tudna, mert érzi hiányát,
szívja a levegőt, verdes két kezével,
de még az első emeletig sem ér fel.
Minden mit alkotott, mind torzónak marad.
Hogyha nincsen erő, minek az akarat?
Minek a nagy tudás, hogyha nincsen mersze?
Szárnya nélkül sehogy sem szállhat el messze.
Aki támogatná is, csak hitegeti!
Egyszer ad csak, s rajta százszor visszaveszi.
Még a szerelem is mind tévútra viszi.
Mikor legboldogabb, azt is csak úgy hiszi.
S míg az evilágból szeretné, ha halna,
tudja, hogy odafönt sem lenne nyugalma.
2024. december 31.
Marosvásárhely
1Ady Endre verseit olvasva sokszor kerít hatalmába valami kielégületlenség érzése. Valami hiányérzet, hogy: „Na most! Most mindjárt kimondja azt az egyedülvaló igét, amelyet csak ő képes kimondani, és amely az egész emberiség sorsát megváltoztatja). És aztán… nem történik semmi. Nem mondja ki”. És ez az érzés nem csak mostanában van, amikor szinte divatos Adyra mindenféle sarakat rádobálni, hanem már gyermekkoromban is így volt. Sokáig, talán egész életemben kísértett ez az érzés, és nem minden vers esetében, hanem leginkább a jelentősebb, nagynak kikiáltott verseinél. A kor hibája? Az ő bűne? Nem merte? Nem tudta? Sok gondolkozás után, most megkíséreltem a jelenséget egy másik oldalról érzékeltetni. A táltostudatnak az ostobaság agresszivitásával meggyalázott volta felől. Mert, ha nem tudott volna róla semmit, úgy tudott volna élni. Ha nem történt volna meg, akkor is. De úgy élni az életet, a »lehetett volna ha« állandó jelenlétével… no ez képes megőrjíteni valakit. Képes a bátorból gyávát csinálni, az okosból meg bambát. Egyszóval… Íme az írás!
Author: T. Igor Csaba
1946-ban születtem, Marosvásárhelyen. Azonban a család nem sokkal azután Nagyváradra költözött, mivel apám ott kapott munkahelyet. De vissza-visszatértem Marosvásárhelyre, például az egyetem elvégzése céljából. Utána negyvenkét évig mint orvos tevékenykedtem. Bár az írást nagyjából negyven évig szüneteltettem, a végén annyi élmény és a betegek által elmesélt történet gyűlt össze, hogy bűn lett volna legalább az érdekesebbeket meg nem írni. Választottam (készítettem) a nevemből egy anagrammát (az ékezetek lehagyásával) és mivel a kétféle foglalkozást nem akartam összekeverni, azóta is T. Igor Csaba néven írok. Pedig azóta különböző és főleg nem tőlem függő okok miatt a nyugdíjaztatást választottam a kollégák mérsékelt örömére és a páciensek bizonyos ideig tartó bánatára. Azóta jól megszoktam az írói nevemet. És megint a szülővárosomban élek.
5 Responses
Érdekes gondolatok Adyval kapcsolatban, mert azért ő nem itt „nyomorgott” kicsiny hazájában, hanem lehetősége volt a párizsi életbe betekinteni, sőt, akár abban aktívan részt is venni. Miután Lédát elbocsátotta, rátalált Csinszkára, a hűséges feleségre. Sok költő érezhette, hogy letőrték a szárnyát, ám ezt épp Adynál nem gondoltam volna. A vers ettől függetlenül tetszett.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita, sajnálom, de nem tudok érdemben válaszolni, mert egy könyvtárat kéne hirtelenében leírjak. sajnos alaposan mellélőtt.
Sajna! És bocsi!
Sajnálom. Nyilván nem vagyok azon az irodalmi szinten, hogy ne lehessenek tévedéseim. Az a helyzet, hogy amit nem értek, arra nem tudom azt mondani/írni, hogy egyetértéssel, mert ráadásul sznob se vagyok. Én így látom Ady helyzetét, mint aki inkább az elismertebbek közé tartozott és a szabadság fővárosába ment alkotni, vagyis – megítélésem szerint – senki nem törte le a szárnyait. Gondolom, hogy nem baj, ha laikusként ez a véleményem.
Szeretettel: Rita
Tisztelt Hölgyem! Úgy látom, időközbenennek-annak utánaolvasott. Egyébként én is sokáig tévedésekben voltam, csak, azelőtt, hogy elkezdtem volna szórakoztató történeteket írni – a versek később jöttek – egy összehasonlító tanulmányt készültem írni a három múzsáról (Szendrey Júlia, Diósiné Brüll Adél és Vágó Márta), ezért gyűjtöttem forrásokat. De hamar rájöttem, hogy messze meghaladja az erőmet. Maradtam félkészen.
Azért, nem is annyira Önnek, mint inkább az olvasókhoz, hogy képben legyenek: 1. Táltosnak születni kell. „fölös csont” kell hozzá Hát azt vágták le az újszülött leendő költőről. Nem pedig valami csirkeszárnyat. Az egy másik versben van. Lehet, hogy a későbbi sántasága is amiatt volt. 2. Adynak sosem volt vagyona. Pénze akkoriban Diósi Ödönnek volt, meg báró Boncza Miklósnak, s legfőképpen a Szent László Páholynak. Ők voltak a támogatók. És ők tették lehetővé az utazásokat is. Sokba került az a költőnek! 3. Sajnos a „kicsiny haza” kicsiny volta is tettleg a harmadik szponzor beleártásának (többek közt) volt köszönhető. Bővebbet Raffay Ernő professzor úr könyveiben.
Volna még, de tán ezek a legfontosabbak pillanatnyilag. Sok szeretettel! T. Igor Csaba. (Nem akarom untatni!)
Elnézést kérek az esetleges hibákért, de jól meg vagyok hűlve, látok is, meg nem is! Kérem, nézze el nekem!