Nagyon szomorú és nehéz élethelyzet az, amiről írtál. A betegség nem szégyen, hanem állapot. Bármilyen beteggel nagyon nehéz, bár nyilván vannak fokozatok. Akinek nincs betegségtudata, ellenséges, lázadó, támadó, talán azzal a legkevésbé elviselhető a közös élet. Nehéz meggyőzni magunkat, hogy nem haragudhatunk rá, bármit tesz is, mert nem ő teszi, hanem a betegsége. Az egészséges ember viszont nem mehet rá, meg kell oldania, hogy legyen énideje, amikor kikapcsolódik, feltöltődik, amikor valaki helyettesíti, de ha végképp nem megy, akkor marad egy arra alkalmas otthon.
Szomorú, szép sorok. Bizony a lovak és megöregednek egyszer, akárcsak mi emberek. A haszonállatokat az ember több célra is fel tudja és akarja használni. Sajnos, vagy szerencsére, szeretem a húst. Lóhúst még nem ettem, de megölni nem tudnám, ahogy a csirkét, kacsát, bármilyen kisebb állatot sem. Amikor a hentespulton látom, már nem az egykor volt állat jut eszembe róla, hanem csak az, hogy szép és kívánatos vagy nem.
„A szíved csak kalandnak él,
S én várhatom, hogy hazatérj.”
Szomorú, szép, mégis reményteli sorok. Hátha hazatér.
Szeretettel: Rita
„égig érjen a reménység.”
Egyetértéssel és tetszéssel: Rita
Remek soraid tetszéssel és elismeréssel olvastam.
Szeretettel: Rita
Jó társ a csend, mert nem beszél vissza, bár van úgy, a csendben jövünk rá valami lényeges dologra, amin nekünk kell változtatnunk.
Szeretettel: Rita
„Az a boldog ember,
ki a pártfogót megtalálja
Mit mondhatok még,
csupán annyit én Istent ajánlom.”
Szeretettel: Rita
Maradva a véleményemnél, akkor lett volna poénos, ha a nagyi meséli el a történetet.
Szeretettel: Rita
Szerintem akkor lenne vicces, ha a saját főztjéről beszélt volna. „Magamat kigúnyolom, ha kell…”
Szeretettel: Rita
Már csak az a kérdés, hogy a felesége is viccesnek tartotta-e? Ugyanis sok viccel az a probléma, hogy azzal valakit megbántunk.
Szeretettel: Rita
Nagyon szomorú és nehéz élethelyzet az, amiről írtál. A betegség nem szégyen, hanem állapot. Bármilyen beteggel nagyon nehéz, bár nyilván vannak fokozatok. Akinek nincs betegségtudata, ellenséges, lázadó, támadó, talán azzal a legkevésbé elviselhető a közös élet. Nehéz meggyőzni magunkat, hogy nem haragudhatunk rá, bármit tesz is, mert nem ő teszi, hanem a betegsége. Az egészséges ember viszont nem mehet rá, meg kell oldania, hogy legyen énideje, amikor kikapcsolódik, feltöltődik, amikor valaki helyettesíti, de ha végképp nem megy, akkor marad egy arra alkalmas otthon.
Szeretettel: Rita
Szomorú, szép sorok. Bizony a lovak és megöregednek egyszer, akárcsak mi emberek. A haszonállatokat az ember több célra is fel tudja és akarja használni. Sajnos, vagy szerencsére, szeretem a húst. Lóhúst még nem ettem, de megölni nem tudnám, ahogy a csirkét, kacsát, bármilyen kisebb állatot sem. Amikor a hentespulton látom, már nem az egykor volt állat jut eszembe róla, hanem csak az, hogy szép és kívánatos vagy nem.
Tetszéssel és szeretettel: Rita