Meghatóan szép sorok a ragaszkodásról, a kis faluról, amely hazavár és ahol egyszer majd végső nyugalomra is találsz.

Tetszéssel és szeretettel: Rita

Szomorú, alkalomhoz illő írásod érdeklődéssel olvastam. Az élővilágban az ember tud a legaljasabb lenni. Ez kortól független, mindig így volt és így is lesz. Természetesen vannak és lesznek is olyanok, akik emberek – a szó nemes értelmében – tudnak maradni az embertelenségben.

Szeretettel: Rita

U.i.: Van benne egy dátum elírás „írtam 2123. november 27-én”

„magával ragad csillogó fényed,
nem szólok semmit,
most elég ha nézlek…”

Szeretettel: Rita

„Nem gondolták, olyan világ az eljövendő
hogy majd az én jó tanácsaim nem követhető”

Szeretettel: Rita

Vágyakozó, szomorú sorok. Igen, sokkal többet ér a személyes jelenlét, mint néhány sor a képeslapon.

Szeretettel: Rita

Nekem tetszett.

Szeretettel: Rita

Így igaz. Porból lettünk, porrá válunk és hogy mennyi időt kapunk a kezdet és a vég között. azt nem tudhatjuk.

Szeretettel: Rita

Ragaszkodó, szép soraid tetszéssel olvastam.

Szeretettel: Rita

Tetszéssel olvastam soraid. Igen, változunk, már nem azok a cuki kis babák vagyunk, de azért a szeretet marad, csak másképp fejezzük ki az érzéseinket.

Szeretettel: Rita

A nagy szavak nem sokat érnek, csak a tettek, azok viszont sokkal később derülnek ki. Talán bennünk is sokan csalódnak, nem mintha be akarnánk valakit csapni, hanem azért, mert mi is változunk.

Szeretettel: Rita