Meghatóan szép történet volt. Kár lett volna a kicsi gyermeknek és a nagyapjának meghalnia. Igaz, hogy a becsületesen dolgozó ember se ezt érdemelte volna, de azért nem szabad másokat bűntetni, különösen nem gyilkossággal. „Az egyiknek sikerül, a másiknak nap”, mondja a nóta, de embernek maradni az kihívás és próba, de mindenképpen megéri. Addig, amíg az ember bele tud nézni a tükörbe, addig van önbecsülése.
Tetszéssel olvastam a farkas szemszögéből megírt történetet. Én is írtam már róluk, mert sokkal különbnek tartom őket az embereknél. Természetesen nem egy-egy emberre, hanem magára az emberiségre vonatkoztatva. Most is gyilkolják egymást a háborúban, de van aki a civil életben is képes rá nyereségvágyból, vagy csupán bosszúból, de akár, ami még annál is rosszabb, élvezetből. A farkas pedig csak éhes, és azért teszi.
Nagyon szép mese volt. Tetszéssel olvastam. Bizony, az embernél nincs nagyobb fenevad a földön, most is gyilkolják egymást a háborúkban, mindent tönkre tesznek maguk körül, végül már élhetetlen lesz a föld is, melyre nem vigyáznak, hanem pusztítják azt.
„Először mindenki megbámult, mint valami nyíló virágot a szemétdomb sarkában,”
Nagyon tetszett ez a hasonlat, azért tettem ide. A mű maga olvasmányos volt, nagyon szomorú, ugyanakkor emberséges, megrázó. Sohasem tudhatjuk, mi van egy-egy alkoholista, drogos, egyéb szenvedélybeteg „története” mögött. Nyilván nem tudta soha feldolgozni ezt a megrázó balesetett, mely két ember – az édesanya és a magzat – halálával végződött, a férj fájdalmát, hiába ülte le a büntetését, a lelkében az események nyomot hagytak, melyet itallal akart „meg nem történtté” tenni. Rossz döntés volt, de ki tudja, hogy a helyében más, akárcsak én is is, mit tenne/tennék.
Erről beszéltem én is, hogy olyan tulajdonságokat „fedeztetek” fel egymásban, ami szeretetet váltott ki közöttetek, egymás elismerését, hogy a feladatokban társak tudtok lenni, ehhez szerintem semmi köze nincs a szerelemhez, annak szeretetté alakulásához, de tiszteletben tartom a véleményed, viszont nem tudtuk egymást meggyőzni. A testvérem 77 éves és még most is szerelmes a feleségébe – első házasság – miközben működik közöttük a szeretet is. Én is szerelemből mentem férjhez, de miután a férjem hét év után két kisgyermekkel elhagyott, semmiféle szeretet nem tudott kialakulni közöttünk, mivel a gyerekekhez se akkor jött akkor, amikor ígérte és az egy dolog, hogy engem lecserélt, de a gyerekeknek se volt jó apja, mégis még sokáig szerelmes voltam belé, és visszavártam, aztán természetesen egy idő után – eltelt néhány év – elmúlt a szerelem részemről is. Nagyon sok embert tisztelek, becsülök, szeretek (testvérem, menyem, vejem, fiam, lányaim, unokáim, stb.) de nem vagyok szerelmes beléjük, mondjuk ez elég beteges dolog is lenne, tehát szerintem más tőről fakad a szeretet, mint a szerelem. Ráadásul létezik plátói szerelem is, pl. én kislány koromban Petőfibe voltam szerelmes. Sokan szerelmesek egy eszményképbe, amihez szintén nincs köze a szeretethez, hiszen nem is ismerik (színészek, művészek, zenészek, a Beatleseket úgy kellett kimenteni a sikitozó, örjöngő rajongók közül, de Elvist is, és őket csak kiragadtam a sok „bálvány” közül.) Édesapám 38, édesanyám 17 éve halt meg és még most is szeretem őket, a legfőbb jónak tartottam az életemben. Évekig gyászoltam mindkettőt, de olykor még most is peregnek a könnyeim, ha egy-egy szép emlék rámtőr.
Meghatóan szép történet volt. Kár lett volna a kicsi gyermeknek és a nagyapjának meghalnia. Igaz, hogy a becsületesen dolgozó ember se ezt érdemelte volna, de azért nem szabad másokat bűntetni, különösen nem gyilkossággal. „Az egyiknek sikerül, a másiknak nap”, mondja a nóta, de embernek maradni az kihívás és próba, de mindenképpen megéri. Addig, amíg az ember bele tud nézni a tükörbe, addig van önbecsülése.
Szeretettel: Rita
Kedves Ágnes!
Örülök neki.
Szeretettel: Rita
Kedves Melinda!
Szívesen. Igen, így gondolom, különben nem írnám.
Szeretettel: Rita
Kedves Zoé!
Örülök annak, ha így érzed.
Szeretettel: Rita
Tetszéssel olvastam a farkas szemszögéből megírt történetet. Én is írtam már róluk, mert sokkal különbnek tartom őket az embereknél. Természetesen nem egy-egy emberre, hanem magára az emberiségre vonatkoztatva. Most is gyilkolják egymást a háborúban, de van aki a civil életben is képes rá nyereségvágyból, vagy csupán bosszúból, de akár, ami még annál is rosszabb, élvezetből. A farkas pedig csak éhes, és azért teszi.
Szeretettel: Rita
Nagyon szép mese volt. Tetszéssel olvastam. Bizony, az embernél nincs nagyobb fenevad a földön, most is gyilkolják egymást a háborúkban, mindent tönkre tesznek maguk körül, végül már élhetetlen lesz a föld is, melyre nem vigyáznak, hanem pusztítják azt.
Szeretettel: Rita
Bocsánat: a balesetet egy „t”-vel kell írni, csak nem tudom, hogy miként lehet az eredeti hozzászólást javítani.
„Először mindenki megbámult, mint valami nyíló virágot a szemétdomb sarkában,”
Nagyon tetszett ez a hasonlat, azért tettem ide. A mű maga olvasmányos volt, nagyon szomorú, ugyanakkor emberséges, megrázó. Sohasem tudhatjuk, mi van egy-egy alkoholista, drogos, egyéb szenvedélybeteg „története” mögött. Nyilván nem tudta soha feldolgozni ezt a megrázó balesetett, mely két ember – az édesanya és a magzat – halálával végződött, a férj fájdalmát, hiába ülte le a büntetését, a lelkében az események nyomot hagytak, melyet itallal akart „meg nem történtté” tenni. Rossz döntés volt, de ki tudja, hogy a helyében más, akárcsak én is is, mit tenne/tennék.
Gratulálok a műhöz.
Szeretettel: Rita
Kedves Edit!
Erről beszéltem én is, hogy olyan tulajdonságokat „fedeztetek” fel egymásban, ami szeretetet váltott ki közöttetek, egymás elismerését, hogy a feladatokban társak tudtok lenni, ehhez szerintem semmi köze nincs a szerelemhez, annak szeretetté alakulásához, de tiszteletben tartom a véleményed, viszont nem tudtuk egymást meggyőzni. A testvérem 77 éves és még most is szerelmes a feleségébe – első házasság – miközben működik közöttük a szeretet is. Én is szerelemből mentem férjhez, de miután a férjem hét év után két kisgyermekkel elhagyott, semmiféle szeretet nem tudott kialakulni közöttünk, mivel a gyerekekhez se akkor jött akkor, amikor ígérte és az egy dolog, hogy engem lecserélt, de a gyerekeknek se volt jó apja, mégis még sokáig szerelmes voltam belé, és visszavártam, aztán természetesen egy idő után – eltelt néhány év – elmúlt a szerelem részemről is. Nagyon sok embert tisztelek, becsülök, szeretek (testvérem, menyem, vejem, fiam, lányaim, unokáim, stb.) de nem vagyok szerelmes beléjük, mondjuk ez elég beteges dolog is lenne, tehát szerintem más tőről fakad a szeretet, mint a szerelem. Ráadásul létezik plátói szerelem is, pl. én kislány koromban Petőfibe voltam szerelmes. Sokan szerelmesek egy eszményképbe, amihez szintén nincs köze a szeretethez, hiszen nem is ismerik (színészek, művészek, zenészek, a Beatleseket úgy kellett kimenteni a sikitozó, örjöngő rajongók közül, de Elvist is, és őket csak kiragadtam a sok „bálvány” közül.) Édesapám 38, édesanyám 17 éve halt meg és még most is szeretem őket, a legfőbb jónak tartottam az életemben. Évekig gyászoltam mindkettőt, de olykor még most is peregnek a könnyeim, ha egy-egy szép emlék rámtőr.
Szeretettel: Rita
Kedves kis történet volt. Tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita