Bocsánat, nem ehhez szóltam hozzá. Tehát, amit ide írtam, nem erre a versre vonatkozik, ahogy a bemásolás sem.
Ehhez akkor most szólok hozzá.
Én a friss kenyérrel voltam így, mint Te, csak én nem szégyelltem, hogy jó melegen, még frissen ettem belőle, és nem is érdekelt, hogy erről ki mit gondol. Ez a különbség közöttünk, hogy ami jólesik nekem azt megteszem, a nélkül, hogy arról kikérném mások véleményét. Az én véleményem fontos a saját dolgaim tekintetében. Ha nekem melegen és frissen ízlik, akkor úgy eszem meg. A rántott hússal is mindig így voltam, hogy csak úgy önmagában megettem, ráadásul örömmel és élvezettel. Senkit sem kérdeztem, hogy vajon ő is ezt teszi-e, vagy nem. Ezt általában az elsővel tettem, a többit már a szokásos módon főzelékkel, rizzsel, burgonyával, salátával, ami készült még hozzá. Egyébként gyakran a salátát is önmagában eszem, ha úgy kívánja úri kedvem. Kinek ártok vele?
Nem tudom, hogy hová tünt a hozzászólásom. Pedig elsőként olvastam és valami olyasmit írtam, hogy én is őrzöm a szép emlékeket. Szerintem csak azokat érdemes, a rosszat el kell engedni!
„Próbáljuk meg élvezni életünk e szakaszát
míg élünk, itt a Földön!”
Kedves Tonió!
Talán el sem hiszed, de amíg nem értem ehhez a sorhoz, ez fogalmazódott meg bennem tanácsként, melyre Te magadtól is rájöttél. Igen, lehullunk, mint a virágszirom, mely kint is elhervadt volna, ahogy teszi ezt – talán korábban – a vázában is, de ezen nem érdemes elmélkedni. Ezek tények, melyek makacs dolgok. ÉLNI KELL!!!! Ha nehéz menni, gyakrabban kell megpihenni! Ha tűz a nap, az árnyékos oldalt kell keresni! Ha fáradt vagy, leülni, vagy lefeküdni, de míg élsz, sohasem szabad feladni!
Kedves Tonió!
Bocsánat, nem ehhez szóltam hozzá. Tehát, amit ide írtam, nem erre a versre vonatkozik, ahogy a bemásolás sem.
Ehhez akkor most szólok hozzá.
Én a friss kenyérrel voltam így, mint Te, csak én nem szégyelltem, hogy jó melegen, még frissen ettem belőle, és nem is érdekelt, hogy erről ki mit gondol. Ez a különbség közöttünk, hogy ami jólesik nekem azt megteszem, a nélkül, hogy arról kikérném mások véleményét. Az én véleményem fontos a saját dolgaim tekintetében. Ha nekem melegen és frissen ízlik, akkor úgy eszem meg. A rántott hússal is mindig így voltam, hogy csak úgy önmagában megettem, ráadásul örömmel és élvezettel. Senkit sem kérdeztem, hogy vajon ő is ezt teszi-e, vagy nem. Ezt általában az elsővel tettem, a többit már a szokásos módon főzelékkel, rizzsel, burgonyával, salátával, ami készült még hozzá. Egyébként gyakran a salátát is önmagában eszem, ha úgy kívánja úri kedvem. Kinek ártok vele?
Szeretettel: Rita
Ezt írtam, csak nem emelted be, azért nem látható.
„Mindez úgy tűnik, nekem,
mintha ma történt volna velem.
Azóta is őrzöm, s míg élek,
el nem felejtem.”
Kedves Tonió!
Tetszéssel és megértéssel olvastam soraid, hiszen én is úgy vagyok vele, hogy a szép emlékeket őrzöm a szívemben, azokat nem feledem.
Szeretettel: Rita
Kedves Tonió!
Nem tudom, hogy hová tünt a hozzászólásom. Pedig elsőként olvastam és valami olyasmit írtam, hogy én is őrzöm a szép emlékeket. Szerintem csak azokat érdemes, a rosszat el kell engedni!
Szeretettel: Rita
„Próbáljuk meg élvezni életünk e szakaszát
míg élünk, itt a Földön!”
Kedves Tonió!
Talán el sem hiszed, de amíg nem értem ehhez a sorhoz, ez fogalmazódott meg bennem tanácsként, melyre Te magadtól is rájöttél. Igen, lehullunk, mint a virágszirom, mely kint is elhervadt volna, ahogy teszi ezt – talán korábban – a vázában is, de ezen nem érdemes elmélkedni. Ezek tények, melyek makacs dolgok. ÉLNI KELL!!!! Ha nehéz menni, gyakrabban kell megpihenni! Ha tűz a nap, az árnyékos oldalt kell keresni! Ha fáradt vagy, leülni, vagy lefeküdni, de míg élsz, sohasem szabad feladni!
Szeretettel: Rita
Szívesen. Igen, ez lejött belőle, mármint, hogy minden érzés és szó igaz.
Szeretettel: Rita
„Mindez úgy tűnik, nekem,
mintha ma történt volna velem.
Azóta is őrzöm, s míg élek,
el nem felejtem.”
Kedves Tonió!
Tetszéssel és megértéssel olvastam soraid, hiszen én is úgy vagyok vele, hogy a szép emlékeket őrzöm a szívemben, azokat nem feledem.
Szeretettel: Rita
„A múlt nem börtön, csak emlékezet, Mi sokszor oly távol és mégis közel”
Tetszéssel és szeretettel: Rita
„Nincs ott, egy talpalatnyi föld, egy maréknyi rög, mi enyém volna.
Mégis ott vagyok”
Tetszéssel olvastam és hallgattam.
Szeretettel: Rita
Kedves Erzsi!
Egyetértéssel olvastam a válaszod.
Szeretettel: Rita
Szívesen.
Szeretettel: Rita