-
Vallyon Miklós
Írások
Itt az ősz
Fuvoláján játszik az ősz, így búcsúztatja a nyarat, új ruhát ölt a táj is, s még fénylőn szikrázik a világ is, kamrájában jól elzárva, elrejt...
Köntösöd árnyéka
Keserű a nevetés, s ízetlen a könny, nincs több halk szuszogás, a párnád mögött, nem csillog már napfény, széked üres a teraszon, köntösöd árnyéka, emlék...
Hinni tudjak
Egy újabb esélyt kértem a sorstól, mit megtettem már, annyiszor, hol éltem vele, vagy dobtam el balgán magamtól. Már óvatos vagyok, s most megkaptalak téged,...
Elvesztettél
Úgy vesztettél el, hogy sosem találkoztunk. Úgy múltam el, hogy egy szót sem váltottunk. Úgy lett köddé minden, ahogy sosem vártam, s előttem az arcod,...
Szívemben a tavasz
Fulladnak a fák, bele az őszi ködbe, fulladok én is, két szemed fényébe, szikrázik hajad, hogy a szél billenti, megremeg a szív, ha ujjam bőröd...
Semmi vagyok
Te voltál minden, s most így egyedül, semmi vagyok, a magány még hegedül, a világ voltál nekem, s most összedőlt minden, és ha már elveszett,...
Nem történik semmi
Ott ülök valahol, a parkban egy padon, nem történik semmi, lassan könnyem hullatom, előttem egy pár, kik csókot váltanak, eszembe jutottál, mikor még én csókoltalak,...
Faképnél hagyott
Biztos megsértődött, mert itt hagyott, a boldogság, árván, nincstelenül, s már hiába futok, loholok, már nem találom sehol. Remélem azért meg vár, még valahol? Hisz...