-
Vallyon Miklós
Írások
Soha többet tavasz
Ne gyere. Nem kellesz. Maradj ott, ahonnan jöttél. Hazugság minden mit ígértél. Ígértél napfényt, madárdalos, rügyről pattanó, új szerelmet. Ígértél pezsgést, szívdobbantó, új reményű kezdést....
Szikrázó porszemek
Hűvös már az alkony, az este gyorsan utolér. Hideg rázza testem, újra itt a tél. S még leporolom szalmazsákom, rongyos kopott függönyöm, ablakomra húzom. S...
Száműzöttként
Jobb időket vártam, még mosolygott a nap. Fütyürészve, szellőt fújva, láblógatva szembe jött. Mint semmitmondó beszélgetés, tele búgta füleim, gondolatom tova tűnve, felhők felett úszik...
Az ősz köszön
Eljött az ősz, s falevél hullik. Hullik mellé a könnyem, ahogy az idő múlik. S múlik vele a báj, múlik a szép, s bár múlna...
Szívszilánk
Repedtem s eltörtem, szinte porrá lettem. Kerestem, kutattam, soha meg nem leltem. Kérdésem, mint sóhaj, úgy szállt a felhőkbe, előre megírt sorsom, ha láthatnám előre....
Fagyos reggelen
Fehér bundáját magára húzza a táj, roppanva ragad cipőmre a hó. Bokor alatt a madár tollát rázza már, otthonom még messze, hol kandalló tüze vár....
Elment a nyár
Elment a nyár, S vele mentél te is. Elvitt magával téged. Mint folyóban kavargó örvény, úgy ragadott magával, S nem hagyott mást, csak ezernyi emléket....
Várhattál volna
Várhattál volna még egy percet, csak, hogy még szemedbe nézzek. Várhattál volna még egy órát, csak, hogy eléd siethessek. Várhattál volna még egy napot, csak,...