Kristály élénk jókedvvel lépett a jól ismert erdei ösvényre. Mindig is kedvelte az őszt. A szikrázó napsütés és a hűvöség tökéletes elegye. Ahogy a fáradt
Milyen csodálatos is a tavasz! A meleg február hamar felébresztett, és virágzásra sarkallt, azonban a március olyan zord volt, hogy minden szirmomat lefagyasztotta. Kis híján
Adorján L. Zoé LECSUKTAD Most csend van, és fény, és nyugalom. Lelked rezdülései elérik a mindenséget. Számodra már nincs se idő, se tér,
Az ellenség, ki elől régóta Futok már… utolér, s betemet. Tudom, kevés nap maradt már, S lezárhatom történetemet. Mit kellene még mondanom? Vagy meg
Senki-földre Botladozva, Vándoroltam Innen oda, Senki-földjén Senkitől se Nem vagyok már Átölelve, Nem hull reám Senki könnye, Hogyha kérem Senkitől se. Senkitől is Elhagyatva, Itt
Különleges cicaként születtem… bár ezt felesleges említeni, hiszen minden macska különleges! Ezt mi sem mutatja jobban, minthogy nem létezik két ugyanolyan állat fajunkból. Egymástól eltérő,
Kicsit fura, hogy az idő nem állt meg, De a hiányod bennem lüktet, Hogy ott állok megtépázva, bénán, Mint kit a gyorsvonatról kilöktek. Csak
Félve léptem közelebb az ágyhoz, Bár a szem…mintha ismerős volna- Zavartan-tétovázva csak álltam ott Mígnem megtörten ágyadra rogytam. Törékeny test. Gyenge-esendő, -Hogy nem nyílik
Tegnap volt még, hogy Gyermekmosollyal üdvözöltelek. Ma meg már a halál marka Szorongatja lelkedet. Bár visszamennénk az idő-vonaton Hogy lássam régi mosolyod. Érezzem bőröd illatát,
Én nem tudok egy haldokló ágya mellett vidám lenni. Belenézni a szemébe és ”minden rendben” – úgy tenni. Mosolyogva-derűsen vele elcseverészgetni Elengedni, elfogadni azt, hogy
Abszurd egyperces a mostani világunk egyik furcsaságáról és arról, hogy szelfizzünk-e „akkor”? HALIHÓHALÁL Ült az ablaknál. Szerette, ha esik a hó. Elveszett a fehér
Kísérj át! Félek. Bár hidd el, már nem remélek. Ami jön elfogadtam, s a dacot végleg feladtam. Csupán csendesen várok valamire. Egy útra, hitre újjászületésre.
Perlekedtem a Halállal, hogy egyetlen éjszaka Ennyi szívet el miért ejt… Ki ezért a felelős? Beszélni akarok a felettesével ! Kajánul vicsorgott a Bestia,
Mikor megszületünk a világ tárt karokkal vár bennünket. Nem kérdi honnan jössz, mit akarsz. Készen kapott tények előre-hátra lendítik létünket Utunk sokszor nem rajtunk áll
A fák már erősen hullatták leveleiket, éppúgy, mint azon a régi októberi délelőttön. A nap már alacsonyan járt az égi ösvényen, de maradt még elég
Figyelem! Ez az írás 18 éven aluliak számára nem ajánlott! Egy kora tavaszi napon, amikor az eget szürke felhők lepték el, és
Drága Nikita Üknagyapa! Rendben megérkezett a legutóbbi leveled. Jó érzéssel töltött el újabb történeteidet olvasni. Csoda érdekes dolgok történnek veled. A lányoknak is elmesélek
Fád csúcsára ülő szürke veréb vagyok. Dalommal ébresztem a napod. Ágról-ágra szállva mosolyt csalok arcodra. Van, hogy tova röppenek, észre sem veszed, ha visszatérek. Újra
