Rózsa nyílik a parton, folyót díszíti tükörképe,
Nem az övé, a múlandó világ süvítő szele.
Mely fújja ide-oda, gyökerét kitépni nem tudja,
Mert nem e földbe kapaszkodik, hanem a Láthatatlanba.
Tükre remeg a vízen, kilencvenkilenc alak, megannyi álom,
De a rózsa fénye a tény, nem a hervadó fájdalom.
Ami hajlik, az árnyék csupán,
Ami marad, az a titkos Irgalom.
A hold tükrében nyílik titok fény,
A rózsa nem ragaszkodik, mégis örök lény.
Szél susogja nevét, de nem hallja senki sem,
Csak aki belülre néz, érti, hol a Végtelen.
Ha szirma lehull, ki mondja: vége lett?
Illata nem múlandó, örök, s hazatér a Csendbe.
Ott nincs part és nincs folyó,
Nincs lét, ki mondaná: én vagyok!
Csak az Egyetlen Lélegzet árad,
S benne a rózsa önmagába marad.
Author: Sörös Erik
Szeretettel köszöntöm Önöket! Sörös Erik vagyok, idén töltöm be a harmincegyedik életévemet. Faddon élek, Pakson dolgozom. Verseimben meghatározó szerepet töltenek be azok a helyek, amelyekhez a mindennapjaim és az emlékeim kötnek. Fadd esetében különösen a Duna holtága és Fadd-Dombori jelenik meg visszatérően az írásaimban, míg Paks kapcsán a gesztenyesor, a Duna-part, valamint az a sajátos légkör, amely a várost körülveszi. Ezek a terek számomra nem csupán helyszínek, hanem hangulatok, élmények és belső történetek hordozói. Legszebb emlékeimet köszönhetem ezen Tolna megyei helyeknek! 1995.07.21-én születtem Szekszárd városában. Középiskolai tanulmányaimat Szekszárdon végeztem, ahol tovább mélyült az irodalom iránti érdeklődésem. Örömmel találtam rá az Irodalmi Rádió munkájára, mert közel áll hozzám az a nyitottság és elhivatottság, amellyel teret adnak kortárs alkotóknak és személyes hangú megszólalásoknak.